2012.03.05. Kolozsváros olyan város Nagy Adél
Kolozsváros olyan város, a kapuja kilenc záros,
Abban lakik egy mészáros, kinek neve Virág János.
Talán az első énekek között lehetett, amit megtanultam az óvodában. S a Kolozsváros akkor még amolyan képzeletbeli világ volt, amelyben ott lakik Virág János. Valamivel később aztán nagyanyám történeteiben élni kezdett a Jókai utca, a Főtér, a Fellegvár, a piac, a kapualjak, amelyekre idős korában is emlékezett. Böske néni, aki nyaranta látogatott hozzánk, mesélt a Házsongárdi temetőről, Mátyás királyról, s Virág János városa a kilenc záras kapuval kezdett összeállni a fejemben.
Az első, valódi találkozás által kiváltott benyomásokra, érzésekre nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy nagy készülődés előzte meg az osztálykirándulást, s emlékszem, annyira izgatottak voltunk, hogy Aranyosgyérest elhagyva a vonatban már kicsődültünk a folyosóra, és készülődni kezdtünk a leszállásra. Amiről addig csak hallottam, vagy ami csak a képzeletemben élt, valósággá lett: Házsongárd, botanikus kert, Bánffy palota, Fellegvár, s sorolhatnám azokat a helyeket, amelyek az ott töltött hat év alatt sokszor voltak színhelyei baráti beszélgetéseknek, szessziós készülődéseknek vagy éppen magányos sétáknak.
Volt még egy hely, ahová néha-néha betértem: a sarki egyetemi könyvesbolt. Legtöbbször csak néztem a könyvtől roskadozó polcokat, s ahogy a zsebem engedte, vásároltam. Néhány évvel ezelőtt már érzékelni lehetett, hogy eljön az idő, amikor kiszorítanak onnan, de akkor még a padlótól a plafonig nyúló polcokon sorakoztak a magyar könyvek. Ez már a múlté lett, ahogyan sok más egyéb is. A múlt héten éppen végkiárusítás címen igyekeztek megszabadulni attól a néhány magyar könyvtől, ami a nyakukon maradt. Kerestem a polcokat a sarokban – hiába, s keserűséggel gondolok arra, hogy ezt is feladtuk, elveszítettük, s tizenhatszázaléknyian immáron kérdezhetjük, az LGT-t parafrazálva: kié itt a tér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése