Farkas Dénes: Furcsaságok

2012. 03. 07. Furcsaságok Farkas Dénes

Azt hallom valamelyik slágerben, hogy „ma van a holnap tegnapja”, vagy „ma van a tegnap holnapja”, a fene tudja a megfogalmazás pontosságát, azonban e logika mentén elgondoltam, hogy akkor ma lehet a holnapután tegnapelőttje, vagy ma van a tegnapelőtt holnaputánja és így tovább... Lehet ragozni: a jövő hét múlt hete, a múlt hét jövőhete és így tovább...

Tele van az élet pajkos, de sokszor nagyon furcsa esetekkel, fogalmazásokkal, melyek meghaladják az én agyam felvevőképességét. Azt mondta a rádió, hogy a hosszú tél okán csúsznak a primőrök. Uccu neki saláták, uborkák csússzatok – gondolom én –, mert a késés kifejezést teljességében kiszorította a csúszás. Csúszik a metró, a Margit híd átadása, csúszik Románia és Bulgária bizonyos csatlakozása, s csúsztunk mi is a télen a jeges járdán. Azt azért szeretném hinni, hogy a jó reménység nem csúszik, még akkor sem, ha néha úgy látszik, hogy késik.

Eltűnőben van az ajtó, ablak, mert valaki kitalálta a nyílászárót. Szegény Kazinczy! Vajon milyen nyílászárót használt a nadrágja elején? Vagy az Ő idejében a nadrág elején ajtó, ablak volt?

Nézem a pofakönyv képeit, ahol többen a családi képeken megjelenítik a „tesójukat”. Lehet, hogy pajkos a szleng, de mi lenne, ha a pap a textusát a szószéken imigyen kezdené: kedves keresztény tesóim, előttetek tartandó beszédem... stb. Furcsa, nemde?

Számomra az is nagyon furcsa volt, amikor egy pap gördeszka-tudományával reverendában szórakoztatta a nebulókat. Lehet ugyan a papnak is gördeszkázni, csak a fél világ röhögte a reverendát.

Azt sem értem, hogy a pofakönyvben az egyik képen a szószéken, ünnepi ruhában szolgálattevő papnövendéket látok, s a másikon amint a nyelvét öltögetve idétlenkedik.

Azt hiszem, hogy én lettem a jövendő múltja, a holnap tegnapja! Így járunk mindnyájan, drága tesóim! Csúszunk!