2012. május 7., hétfő

Farkas Dénes: A Bölcső

2012. 05. 07.     A Bölcső     Farkas Dénes    

Anyák napján elmémet gyötrő gondolatok ültettek le, hogy lejegyezzem az alábbiakat. Hódolat illeti az Édesanyákat, kik életük kockázatával, szépségük, csinosságuk feladásával gyermeket hoznak a világra. Általuk forog körbe az Univerzum emberi arculata, megy tovább az élet és lesz kerek-ép-egész Isten-alkotta világunk.

Édesanyákról csak akkor beszélhetünk, ha van gyermekük! Egyik a másiknak a sine qva non-ja. Szülés nélkül lehet és kellhet is beszélni Nők napjáról, de anyák napjáról – ahogy már említettem –, csak a gyermek-anya kontextusában lehet elmélkedni. Akinek még van Édesanyja és akinek már nincs – mindenki aki gyermek, márpedig mind azok vagyunk – e napon főhajtással adózzék a nagy misztérium előtt, azaz annak, hogy világra hoztak.

Valahol olvastam azt a viszonylag blőd kérdést, hogy a derbiben melyik a fontosabb: az ember-é vagy a ló? A kérdésfelvető imigyen fogalmazta meg válaszát: a ló nélkül az ember nem lehet zsoké, de a ló zsoké nélkül is ló. Tudom, hogy abszurd az agyam menetrendje, de az Anyák napja kapcsán a csecsemőkre is gondolok, kik nélkül súlyát veszítené eme nagyszerű ünnepnap.

Egyszer Szász Feri prédikációjában hallottam, olvastam egy rövid fejtegetést arról, hogy mi mindent eldobunk, elégetünk azon kacatainkból, mely egy életen át összegyűl. Soha, de soha nem látott ember valakit, aki a bölcsőt elégette volna!

Mintegy 20 évvel ezelőtt a nyárádmenti Iszlóban vettem egy bölcsőt. Egy hathetes malac árát kérte az illető érte. Ő már idős volt, nem kellett már a bölcső, szüksége volt egy nevelendő malackára, s így jött létre a számomra örömteli, neki pedig a keserves vásár. A bölcső nagyon régi volt. Azt hiszem, hogy sokszáz éves. Csámpás volt, és nem szakember csinálta, hanem egy „mindenhez értő, mindennek nekifogó” székely, aki rudimentális eszközeivel összetákolt egy ringóbölcsőt. A bölcső felső ódon deszkái lyukakkal voltak átfúrva, melyekbe cipőfűző-szerű behúzással fenyőágasan lekötözték a babát, hogy ne tudjon kimászni. Ebbe a rusztikus tákolmányba beleépült a ma is sugárzó szeretet. A gördülő talpa a bölcsőnek úgy el volt koptatva, hogy szinte csak sejtette a sok ringató virrasztást, melyet évszázad(ok) alatt az édesanyá(k) e bölcső mellett töltöttek!

Soha nem fogom megtudni, hogy hány generáció ringott e csámpás, elaggott, megkopott bölcsőben, melyet tovább adtam utódaimnak, megőrzés és használat végett.

Anyáknapján megihletődötten gondolok azokra, akik e bölcsőnek a lakói voltak, s főleg azokra, akik föléhajoltak, s emlőikre tették a JÖVENDŐT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése