2012.05.26. Lehetőség Pál János
Hamvas Béla írja, hogy „Mindenki egész lélekkel születik.” (A bor filozófiája) – vagyis az ember születésekor magával hozza mindazon képességeket, lehetőségeket, amelyek az élet teljes értékű kibontakozásához szükségesek. Hasonlóképpen vélekedik Jézus akkor, amikor a magvető példázatában a magról, mint az ember metaforájáról beszél. Ugyanis a mag, akárcsak az ember, magában rejti a kibontakozás, a teljes értékű létezés lehetőségét. Ez a lehetőség azonban megsemmisül, akkor, ha a mag (ember) kedvezőtlen talajba, környezetbe kerül. Másként mondva: környezetünk, nevelésünk könnyen megcsonkolhatja azt az egészet, amit Isten ajándékaként magunkba táplálva hoztunk, könnyen megfoszthat az igazi létezés lehetőségétől.
Felnőtt ismerősöm mesélte nemrég, hogy gyermekkorában őszintén tudott örvendeni minden dolognak, amivel megajándékozták. Ez az tiszta, felhőtlen érzés azonban mára már a múlté. Az élet cáfolhatatlan bizonyítékának tűnik számomra e vallomás: arra, hogy milyen üressé válhat az emberi élet, akkor, ha a léleknek érzései sérülést szenvednek.
„A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat.” – mondja Hamvas ugyanott. Ehhez pedig nem kell más, csupán csak annyi, hogy igazi énünkhöz fordulva, a magunkkal hozott adottságokra építsük életünket, hiszen az egész lélek az egész élet lehetőségét rejti magában.
Hamvas Béla írja, hogy „Mindenki egész lélekkel születik.” (A bor filozófiája) – vagyis az ember születésekor magával hozza mindazon képességeket, lehetőségeket, amelyek az élet teljes értékű kibontakozásához szükségesek. Hasonlóképpen vélekedik Jézus akkor, amikor a magvető példázatában a magról, mint az ember metaforájáról beszél. Ugyanis a mag, akárcsak az ember, magában rejti a kibontakozás, a teljes értékű létezés lehetőségét. Ez a lehetőség azonban megsemmisül, akkor, ha a mag (ember) kedvezőtlen talajba, környezetbe kerül. Másként mondva: környezetünk, nevelésünk könnyen megcsonkolhatja azt az egészet, amit Isten ajándékaként magunkba táplálva hoztunk, könnyen megfoszthat az igazi létezés lehetőségétől.
Felnőtt ismerősöm mesélte nemrég, hogy gyermekkorában őszintén tudott örvendeni minden dolognak, amivel megajándékozták. Ez az tiszta, felhőtlen érzés azonban mára már a múlté. Az élet cáfolhatatlan bizonyítékának tűnik számomra e vallomás: arra, hogy milyen üressé válhat az emberi élet, akkor, ha a léleknek érzései sérülést szenvednek.
„A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat.” – mondja Hamvas ugyanott. Ehhez pedig nem kell más, csupán csak annyi, hogy igazi énünkhöz fordulva, a magunkkal hozott adottságokra építsük életünket, hiszen az egész lélek az egész élet lehetőségét rejti magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése