2012. 05. 31.
Összefércelt örömeink Sipos Mónika Rebeka
A fércelés szó
kiejtésével sok minden eszembe jut. Először is, mivel középiskolámat
textil szakosztályban végeztem, megtanultam, hogy a fércelés a ruhavarrásnál az első öltögetés,
amellyel a kiszabott ruhadarabokat nagy öltésekkel egybeállítják. Úgy
is mondhatnánk, hogy félkész állapotba kerül egy ruhadarab a fércelés
által, így megkönnyíti a ruha elkészítését, és alkalmassá teszi a
próbára.
A fércelés ugyanakkor egy Kalocsa-vidéki leánykörtánc elnevezése is. De fércelőt használnak az építkezésnél, a fémfödésnél. Mindezek pozitív megnevezésben használatosak.
Negatív kicsengésben hallottam, és olvastam fércművet is, ami nem más, mint összetákolt írói munka. De hallottam róla és megéreztem, hogy mit jelentenek az összefércelt érzelmek, és sajnos azt is, hogy mennyit érnek az összefércelt barátságok.
Mégis mindennél többet jelentenek számomra az összefércelt sorsok,
sorsom, életem, amely összeköt őseimmel, felmenőimmel, de összeköt,
összefércel, örök időre egybekapcsol társammal és gyermekemmel. Valahogy
úgy, mint ahogy a költőnő megfogalmazza:
Születésünkkor hozzuk magunkkal úti tarisznyánkat,
ami az előttük járó nemzedékektől kapott örökségtől súlyos.
Ezt aztán jó esetben szüleink gondosan gazdagítják, a sors
pedig kegyesen hozzáadja a maga jutalmát,
vagy kegyetlenül kiveszi belőle a maga vámját.
Ebből a tarisznyából ki-ki úgy gazdálkodik életútján,
ahogy azt az örökölt szíve súgja, és a megtapasztaltakból
leszűrt bölcsessége megengedi. (Pápay Aranka: Összefércelt sorsok)
Ezért ezután is örvendeni fogok életem nagy eseményeinek,
amelyekkel a Gondviselő megajándékoz! De megállok egy pillanatra az esőcsepp, a
szivárvány, a felhő láttán… és nem várok mindig nagy dolgokat életemben,
megelégszem a „szitáló halk
sziromcsodákkal”. És vallom
hátralévő éveiben is, hogy életem összefércelt örömeit boldogságnak lehet
nevezni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése