Lakatos Sándor: Gyönyörűt láttam

2012.05.10.

Gyönyörűt láttam

Lakatos Sándor

Van, hogy az ember gondolatai elakadnak egy dallamnál, egy versnél, egy különlegesen megfogalmazott mondatnál. Az ilyen „beakadt lemezzel” igazából semmi különös tennivalónk nincs, csak hagyni, hogy újra és újra hallassa magát elménkben, titokzatos belső lejátszónkon. Mindennapi teendőink közepette, talán mikor nem is gondolnánk, új értelmét villanthatja meg a visszatérő szólam. Mert ami bennünk megreked, váratlan pillanatokban bár, de óhatatlanul összeakad azzal, ami körülvesz minket. Szavak, dallamok, pillanatok, megakadhatnak egyik oldalon, vagy a másikon. Olvasd figyelmesen a mester szavait:

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Így oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszúrom,
tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Így okoskodtam s jónapot
kívánva elhúzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rám nevettek a teli holddal.

Pár hete József Atilla 1937-ben megírt sorai kísértenek, amikor sápadt arccal, elkeseredve számlákat tologatok és a családi költségvetést, mint földöntúli valóságot nem bírom összeegyeztetni a hónapvégi egyenleggel. Ez nem panaszkodás, hanem megrekedt tanulságos gondolat. Nem hiszem, hogy gyengeség az őszinteség, az, amit kimondok. József Attila versét szavalni sosem fogom, értelmezni nem akarom és megzenésíteni ma még, úgy érzem, kevés vagyok. Ezért írom ezt a hárompercest, ezt diktálja az ösztönöm.

Az élet titkát pénzel megvenni nem lehet. Lehet, hogy nincs is olyan. Ezzel a gondolattal már én is kiegyeztem. Ezért ízlelgetjük, kóstolgatjuk, tapasztalgatjuk a mindennapokat, amíg lehet. Egyszer jól, egyszer rosszul sül el hadviseléseink sora. Van úgy, hogy sikerül, és van hogy nem sikerül a helyes úton maradni. Sokszor, csupán egy lehelet, vagy egy gondolat választja el az egyik végletet a másiktól. Döntéseink végtelen sorozatából áll minden napunk. Végül is mindkét oldalhoz joga és hozzáférése van az embernek. Ebben rejlik szabad akaratunk szédületes titka. Reményem szerint a Jóisten az a leheletszerű tiszta gondolat, mely megtart a jó oldalon, hogy ne szálljon el rólunk a kedves ég, és hogy mindenek ellenére holnap is ránk nevessenek a csillagok a teliholddal.