2012. május 8., kedd

Vida Rozália: A lélek ösvényein

2012. 05. 08.     A lélek ösvényein     Vida Rozália    

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall” (Mt16, 26)

A lélek útjairól akartam írni először, de rájöttem, hogy nem jó a kép. Én az utat, bármilyen keskeny, gödrös, vagy éppen széles és tükörsima legyen, jól érzékelhető lehetőségnek látom, amelyen gond nélkül el lehet indulni, ha az adott útirányt válasszuk.

Az ösvény, az más. Titokzatosabb, veszélyesebb. Lehet nagyon meredek, bozótos, könnyen el lehet tévedni, és vannak olyanok, amelyeket csak kevesen ismernek. Egyszerre talán csak egy ember mehet rajta, és annak is nagyon kell vigyáznia, hogy csak akkor térjen le róla, ha talált egy másikat.

Nemrég volt egy felmérés, amely során a lakosság egészségi állapotáról lehetett képet kapni. Mivel mindenkinek el kellett menni a kivizsgálásra, sokaknál fedezték fel, hogy kezelni kell valamiért. Nem ismerjük testünket, nem tudjuk, hogy milyen gyakran mi magunk ártunk neki, és öngyógyító erejét sem vagyunk képesek használni tudatlanságunk miatt.

Mi történne, ha valamilyen módon lelkünk állapotát próbálnánk felmérni? Mit találnánk? Lelkünket sem ismerjük jobban, mint testünket, talán még annyira sem. Ösvényei bozótosak lehetnek, előfordulhat, hogy mi magunk is eltévedünk bennük. Nehezen kapaszkodunk az emelkedőkön, és sokszor hirtelen gurulunk le a lejtőn, s csak azon vesszük észre magunkat, hogy egy gödörbe érkeztünk, ahonnan nehéz megtalálni az onnan kivezető ösvényt.

A testi és a lelki egészség egyaránt fontos. A testi egészségünkkel úgy ahogy, foglalkozunk. Legalább akkor, amikor már nagyon jelez valami hibát, akkor megpróbáljuk orvosolni. Bármilyen előrehaladott legyen az orvostudomány, bizony végesek a lehetőségek, mert öregszünk, és vannak visszafordíthatatlan folyamatok testünkben. Az igazi erő azonban nem az izmokban rejlik. Lelkünk – testünkkel ellentétben – végtelen lehetőségekkel rendelkezik. Ereje és egészsége nem köthető korhoz, sőt, véleményem szerint testi egészségünkhöz sem. Lehetséges, hogy fiatalon, makkegészségesen gyönge, erőtlen a lelkünk, de lélekerő lakozhat fiatalban és idősben, egészséges és beteg emberben egyaránt.

A lélekerő adja életünk energiáját. Lelkünk Istentől kapott legdrágább ajándékunk, és ha ekképpen figyelünk rá, akkor lehetséges, hogy eddig szunnyadó, csodálatos és életünk minden napján megújuló, örökkévaló titokra, erőre találunk.

Mindenkinek saját magának kell bebarangolnia lelkének ösvényeit, és megtalálni azokat a tisztásokat, zugokat, ahol békére lel, ahonnan erőt meríthet. Nem könnyű feladat, de határozottan állítom, hogy megéri.

Lelked ösvényén elindulva sétára hívlak. Döntsd el, hogy hajlandó vagy-e időt, energiát szánni a lelked erejének megújulása vagy esetleg megtalálása érdekében? Szembenézel-e félelmeiddel, fájdalmaiddal, gyászoddal, azért, hogy a szenvedésedből megszületett igazgyöngyei lelkednek ne vesszenek el, hanem a Te hasznodra váljanak?

Ha egy kevéssé is hajlasz az igen válaszra, akkor máris megtetted a legnehezebb és legfontosabb lépést az ösvényen. A múltból haladj a jelen felé, és a jelenben meglévő érzéseidet kösd össze a múltból felbukkanó emlékeiddel, és az ott tapasztalt érzéseiddel. Vigyázz, hogy lassan haladj, találd meg a saját tempódat, és mindig pihenj meg, ha szükségét érzed. Ne kérdezd, hogy mikor és mit találsz, vagy merre visz az ösvény, észre fogod venni.

Ha a nem válasz felé hajlasz, akkor ne engedd, hogy bárki siettessen. Nem jött el az idő a számodra. Addig ameddig élünk – és hitünk szerint azután is – van idő a lélek szintjén a megújulásra.

Ha a lelkünkben kárt vallunk, semmit nem érünk a világgal, de lelkünk erejével egy egész világot, egy csodálatos világot nyerhetünk meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése