2012. május 3., csütörtök

Farkas Dénes: Szokatlan megjegyzések

2012. 05. 03. Szokatlan megjegyzések Farkas Dénes  

Ma elmentem megnézni a kiállító vásárt. Nevezetesen a kolozsvári Expo Transilvania csarnokait és környékét. Csodáltam a felhozatalt, ugyanis több ország gép- és termékcsodái mellett gyönyörű tenyészállatok tették érdekesebbé a látványt. Én is szívesebben időztem a házi állatok körül – hiszen a lelkes állatok mégis érdekesebbek a gépeknél. Az egyik édesapa mutogatta gyermekének a bocikat, báránykákat, malackákat stb. Kellő magyarázattal látta el a néznivalót és nagy meglepetésemre hallom, hogy azzal fejezi be a szövegét, hogy: Látod kisfiam, így neveljük, etessük az állatokat, s azután megesszük őket! Meglepett a papa poénkodása, de sajnos igaz. Tisztelet adassék a vegetáriánusoknak, ámbár ebbe azért itt most nem mennék bele. A szokatlan megjegyzés egy kissé visszadobott a rajongásomból, s abbahagytam a további vizitelést. Szokatlan volt a megjegyzés! Ezelőtt sok évvel egy magyarországi barátom feltűzött a fürdőszobám falára egy pamflet-szerű papírlapot a következő szöveggel: „A hangya egész nyáron dolgozott, míg a tücsök egész nyáron muzsikált! Őszre meg is döglött mind a kettő!” Első rápillantásra azt hittem, hogy La Fontaine vagy Ezópusz valamelyik állatmeséjével találkoztam. Valakinek a szellemeskedése sokáig díszítette a fürdőszobám kopott falát. Szokatlan megjegyzés volt, de a csattanóján sokan sokat derültünk. Gyerekkoromban mesélték, hogy a keresztúri barompiac után Lukácsi Ferenc bátyám és Szentannai nagyapám a Walter vendéglőben ünnepelték a sikeres malacvásárt. A Walter után még a Szőke-féle ivóban is éltették egymást. Hazafelé megálltak Siménfalván Bartalis úrnál, ahol addig kérték a pohár mellett az erőt és egészséget, míg mind a kettő elhagyta őket. Baktattak Székelyszentmiklós felé, de „Vőgyhigyjánál” Ferenc bátyám elvízszintesedett az út szélén. Húzzál fel Sándor! – rimánkodott nagyapámhoz. Ő pedig megfelelő segítő szándékkal mondta: Ferenc, esetleg melléd fekszem! Az, hogy ez így volt vagy nem, ma már ellenőrizhetetlen, de gyermekkoromban a falumban ez a szöveg járta. Lehet ugyan, hogy népköltés vagy humor-plágium, de jópofa! Néhány szokatlan megjegyzés, mely hellyel-közzel groteszk vagy inkább szokatlan. Az állatok etetése, a hangyák szorgalma, a barátom felsegítése a sáncból szokatlan megjegyzések kíséretében történek. Hogyan tovább? Megesszük őket? Őszire megdöglünk? Vagy esetleg egymás mellé fekszünk? Válasszunk! Van szokatlan megjegyzése valakinek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése