2012. május 18., péntek

Székely Kinga Réka: Csillagok és lelkészek

2012. 05. 18.     Csillagok és lelkészek     Székely Kinga Réka    

A Szent Anna tónál sátoroztunk egy nyári napon. Fennséges táj ölelt át a ragyogó napsütésben, s nyugodt volt minden, mint a boldog gyermek álma. Estére azonban viharfelhők gyűltek az égre, aztán dördült egyet, villámok hasították a sötétséget, erős szél tépázta, nyikorgatta a fákat, s hirtelen eleredt a zápor. Egy épület tornácára menekültünk és vártunk. A vihar végét, a hajnal elérkeztét egy csillag jelezte a kitisztult égen.

Mivel Isten úgy teremtett, hogy részei vagyunk ennek a világmindenségnek, nem meglepő, hogy a csillagos ég nyugtatólag hat ránk, emberekre. Tulajdonképpen minden fényforrás reménységet sugall a sötétségben.

Minden ember, aki Istennek tetsző életet él, vagyis az az ember, aki tetteiben és beszédében a szeretetet, a becsületességet, az igazságosságot és az irgalmasságot létfontosságú értéknek tartja, az fényforrás, csillag az életüket kilátástalannak tartó emberek tömegében.

A lelkész hiszi, hogy ő csillagként kell éljen, még akkor is, ha sokszor fellegek, záporok takarják. Mert a lelkésznek nemcsak az a feladata, hogy a templomban ülve imádkozzon. A szerzetesek teszik ezt, a remeték, azok, akik kivonulnak a világból, mert egyedül Istennel akarnak lenni, legalábbis egy ideig.

A lelkészt Isten küldi a szolgálatra, de a szolgálat meghatározatlan helyen van, magyarán mindenütt: a templomokban, az iskolákban, a börtönökben, a temetőkben, a kórházakban, a harctéreken, a termőföldeken, a kínzókamrákban, a hatalmat gyakorlók között és a kizsákmányolt, megalázott emberek között.

Amikor egy lelkész arra biztatja híveit, hogy ne csak elszenvedői, hanem kovácsai is legyenek sorsuknak, akkor felvilágosítja őket. Rávezeti őket az emberi méltóság kőszikláira, elhiteti velük azt, hogy van egyenlőség, mert Isten előtt minden ember egyforma eséllyel indul neki az életnek.

A politika a közügyek intézése. A lelkésznek szava van a közügyekben, a lelkésznek szót kell emelnie a tisztességes megmérettetés és az általános esélyegyenlőség érdekében.

Amikor a Szent Anna tó fölött láttam a csillagot, még diák voltam. Ma már gyermekeimmel ülünk ki az akácillatú éjszakába, s bár a napokban sokat esett, azért mégis láttunk csillagot az égen, s szívdobbanásunk ritmusával szótagoltuk kicsi leányunk visítását, melyet az első csillag meglátása váltott ki belőle: Kívánj valamit, de csak akkor mondd el, ha beteljesült!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése