Tófalvi Tamás: Megszokások

2013. 02. 26.	Megszokások	Tófalvi Tamás
Kegyetlenül nehéz az embernek leszoknia olyan dolgokról, melyek már szokássá váltak életében. Könnyen alkalmazkodunk, hatványozottan válunk ennek rabjává. Káros, vagy nem káros szenvedély – teljesen lényegtelen. Az életünket meghatározzák az általunk végtelenségig utánzott cselekvési minták, melyek gyakran terhes örökségként szakadnak őseinktől nyakunkba. Többnyire nem emlékezünk a folyamatra, mely szokássá ölt bennünk hétköznapi pillanatokat, de az első alkalmat hűségesen őrzi emlékezetünk. Amikor először gyújtottam rá, amikor első kávémat ízlelgettem, amikor először álltam meg a munkagép mellett, amikor először... Senki sem emlékszik a tizenhetedikre vagy a kilencvenedikre, csak néha kapja fel az ember a fejét: rutinná vált az életem! Csak néha ébred rá az ember, hogy sokszor túl ösztönösen cselekszünk, beszélünk, s éljük meg a megszokás által szokássá vált élethelyzetet. Ennek mindenképpen van egy hátrányos előnye: megszabadít a gondolkodás nehézségétől, kihívásaitól, és elhiteti velünk, hogy a rutin és megszokás rabsága tesz igazán szabaddá bennünket. Már csak azt nem értem, hogy mit képzelt magáról Descartes, amikor bőszen kijelentette: Cogito, ergo sum (gondolkodom, tehát vagyok)!