Székely Kinga Réka: Nagypénteki szertartás

2013. 03. 10.	Nagypénteki szertartás	Székely Kinga Réka
Jézus meghalt Nagypénteken. Keresztre feszítették. Inkább meghalt, semmint elszenvedje hivatásának feladását. Sokakat megtérített, elvezetett Isten szeretetére, sokan felismerték benne a prófétát, Isten küldöttét. Sokan megvallották bűneiket és elindultak újjászületett lélekkel megvalósítani Isten országát a földön. De sokan, sőt még többen voltak azok, akik annyiba se vették az evangéliumot, mint a macska a vasárnapot. Sokan, sőt nagyon sokan voltak olyanok, akik féltek tőle, erkölcsi és lelki tisztaságától egyenesen elrettentek, mert magukba néztek és meglátták a romlást. Akik többen voltak pillanatnyilag, azok győztek. Az emberiség történelme és a lélek szerinti örökkévalóság skáláján nyilván vesztesek. Gyermekként nagypéntekre úgy tekintettem, mint a barbarizmus evangéliumi példájára, ifjúként pedig azon háborogtam, hogy milyen Isten az olyan Isten, aki hagyja az igazat elpusztulni. Ma már értem, hogy a nagypénteki kereszt, rajta a megfeszített Jézussal a halál valóságának elfogadására próbál rávezetni. A halál szinte olyan nagy úr, mint a szeretet. A körülöttünk settenkedő halált csak szerető elfogadással lehet elviselni. Ezeket a létfontosságú, ugyanakkor végső dolgokat a szertartások segítenek megérteni, elfogadni, elengedni. Én már évek óta tartogatom telefonom sim-kártyáiban azon emberek telefonszámait, akiknek halála dühít, mert úgy érzem halálukkal engem fosztott meg, nekem okozott mérhetetlen fájdalmat Isten. Csak azért sem törölöm ki őket, fogadkoztam. Ezen a nagypénteken mégis megteszem. A Passió hallgatása alatt. Akkor, amikor a kórus ott tart, hogy Arimathiai József sírjába teszik a holttestet, és a követ odahengerítik. Végülis a lelkem a sim-kártyám, és onnan halottaimat sem tudja kitörölni soha semmi.