Benedek Enikő: Intermezzo

2013. 03. 17.	Intermezzo	Benedek Enikő
Egy kicsit nyújtom a lépteim, hogy el ne késsek, igyekszem, de azért még is jut időm a szemlélődésre. A park padján ifjú pár csókolózik hevesen. Szégyenlősen kapom el a tekintetem, miközben valahová a régmúlt idők..letűnt idők megszépült emlékeibe merülök. A járda szélén maroknyi bodobács sütkérezik a déli napsütésben. Kár lenne őket megzavarni. Fiatal anyuka sétáltatja a picinyét. Aranyosan a babára, majd egymásra mosolygunk A hegyen, majd villanásnyi idő múlva a közelben lévő templomok harangjai is megkondulnak. A tollászkodásában megzavart varjúsereg szárnycsattogásaira leszek figyelmes. Te jó ég! Micsoda szemtelen csapat! Csak le ne potyogtassanak! Az átjárón általam ismeretlen férfi és nő közelít. Ekkor üti meg a fülemet egy mondatfoszlány: Te Gyula! Ha mi akkor tudtunk volna arról a hátsó kiskapuról, akkor… A Gyulának szólított férfi csak bólogat. Biztosan megértette, amire a nő célzott. Nem tudom, hogy Te megértesz-e? Ő vajon megértette-e? Egyáltalán mi emberek, megtudjuk-e, megpróbáljuk-e érteni egymást?