2012. 06. 01. Kikívánkozott Andorkó Attila
Balázs Ferenc A rög alatt című könyve 1936-ban jelent meg először. Az azóta több kiadást is megért műben írja A megnyergelt demokrácia fejezetében, hogy „… azért az urak nem igen törődnek a nép bajával, így választások előtt felbolydulnak és felbuzdulnak, fekete ruhában seregestől járják a vidéket, beszédeket tartanak, mindent megígérnek, ennyi az egész, egyik-másik még talán akarna tenni valamit a nép érdekében, ez „a mi képviselőnk például nem rossz ember, de a többi nem engedi,” „az urak csak egymást pártolják, reánk csak az adófizetés jut. Hát így állunk a politikával.”
Azt hiszem, hogy most a helyhatósági választások előtt néhány nappal a helyzet nagyon hasonlít arra, amit Balázs Ferenc leírt, s mert vallásos ember vagyok, egy kicsit örvendek is, mert mi már az „ígéret földjének” büszke lakói lehetünk…
Csak az a baj, hogy ciklikusan jut eszükbe az „uraknak” ígérgetni, aztán az elkövetkező három évben eszükbe sem jut a megígért dolog, majd ismét elvezetik a népet az ígéret földjére, mondván: „Az eredményekre építünk”, vagy „Minden magyar számít” (csak négyévente?!), vagy „Erdélyt építünk” (Ígéret földje), vagy „A választás szabadsága”.
Ma Nemzetközi Gyermeknap van! Azt hiszem, sokkal nagyobb a felelősségünk holmi, négyévente ismétlődő ígéretekben való kapaszkodásnál, s főleg azok felelőtlen be nem tartásánál. Nekünk, a „népnek” kötelességünk a szavazati jogunkkal élni, az „urak” pedig csak azt ígérjék meg, amit meg tudnak valósítani, s akkor majd elmozdulhatunk az „Ígéretek földjéről”, s talán valóban lehet Erdélyt építeni.
Balázs Ferenc az említett fejezetet így fejezi be: „Magától áll össze az ember, mert új belső kényszer hajtja. Isten fogja kormányozni az embert, és minden kormányzó úrnál jobban, mint a méhek és a hangyák társadalmát.”
A méhek és a hangyák társadalmától jó lenne példát venni, mert ők nem panaszkodnak, nem dicsekednek, hanem szorgalmasan dolgoznak!
Balázs Ferenc A rög alatt című könyve 1936-ban jelent meg először. Az azóta több kiadást is megért műben írja A megnyergelt demokrácia fejezetében, hogy „… azért az urak nem igen törődnek a nép bajával, így választások előtt felbolydulnak és felbuzdulnak, fekete ruhában seregestől járják a vidéket, beszédeket tartanak, mindent megígérnek, ennyi az egész, egyik-másik még talán akarna tenni valamit a nép érdekében, ez „a mi képviselőnk például nem rossz ember, de a többi nem engedi,” „az urak csak egymást pártolják, reánk csak az adófizetés jut. Hát így állunk a politikával.”
Azt hiszem, hogy most a helyhatósági választások előtt néhány nappal a helyzet nagyon hasonlít arra, amit Balázs Ferenc leírt, s mert vallásos ember vagyok, egy kicsit örvendek is, mert mi már az „ígéret földjének” büszke lakói lehetünk…
Csak az a baj, hogy ciklikusan jut eszükbe az „uraknak” ígérgetni, aztán az elkövetkező három évben eszükbe sem jut a megígért dolog, majd ismét elvezetik a népet az ígéret földjére, mondván: „Az eredményekre építünk”, vagy „Minden magyar számít” (csak négyévente?!), vagy „Erdélyt építünk” (Ígéret földje), vagy „A választás szabadsága”.
Ma Nemzetközi Gyermeknap van! Azt hiszem, sokkal nagyobb a felelősségünk holmi, négyévente ismétlődő ígéretekben való kapaszkodásnál, s főleg azok felelőtlen be nem tartásánál. Nekünk, a „népnek” kötelességünk a szavazati jogunkkal élni, az „urak” pedig csak azt ígérjék meg, amit meg tudnak valósítani, s akkor majd elmozdulhatunk az „Ígéretek földjéről”, s talán valóban lehet Erdélyt építeni.
Balázs Ferenc az említett fejezetet így fejezi be: „Magától áll össze az ember, mert új belső kényszer hajtja. Isten fogja kormányozni az embert, és minden kormányzó úrnál jobban, mint a méhek és a hangyák társadalmát.”
A méhek és a hangyák társadalmától jó lenne példát venni, mert ők nem panaszkodnak, nem dicsekednek, hanem szorgalmasan dolgoznak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése