2012. 08. 05 Fantázia-ragozás Farkas Dénes
Mindig szórakoztat és élvezem azokat a szellemeskedéseket, melyek egy szóból, vagy közmondásból – bizonyos zsargon logikával – új fogalmakat alkotnak és azokat a helyzethez illően használják.
Valaki kitalálta, hogy az étkezdét gyomortanyának nevezze. A nyomortanya parafrázisából született egy új szó, mely nincsen ugyan használatban, de mindenki érti és a „lehetetlen” kifejezés célt érhet.
Valahol azt olvastam, hogy a szerelmesek a tetszelgés rendjén bókhálóba keverik egymást. A pókháló imigyen alakított ki egy fantáziára telepített kifejezést, melyet mindenki ért, de természetesen esetlenül hangzana a napi szóhasználatunkban.
Hasonló példáknak se szeri, se száma, következésképpen nem is untatom a kedves olvasómat. Az azonban, ha már fantázia-ragozást adtam a jegyzetem címének, engedtessék meg nekem, hogy elismeréssel jegyezzem és tisztelegjek azok fantáziája előtt, akik kitalálják az ilyenszerű reklámokat, hogy: Minden szinten,szinte minden! Egy sokrétű, árucikkekkel tele, többszintes áruháznak kell-e ennél szellemesebb reklám?
Azon is jót derültem, midőn a kicsi s talán selypítő gyermek a fagylaltos, üdítős pult előtt a felírat szerint azt mondja, hogy a jeges legjobb. .Kell-e ennél jobb megfogalmazás?
Azt is láttam egy óriásplakáton, hogy: ki mint fedi házát, úgy alussza álmát.
Ragozhatnám a fantáziát, mely sok tehetséges embernek rendelkezésére áll, mert azt hiszem, hogy magyar nyelvünk a maga társtalanságában egyedülálló helyzeteket kínál.
Emberek vagyunk, sokszor esendőek, de ezzel együtt a szívességtétel tartozéka az emberi mivoltunknak.
Olyanban is volt részem, mikor a szívességtétellel visszaélnek. A minap telefonált valaki, hogy nem lennék-e szíves elmenni hazulról legalább egy hetet, mert szeretne egy kolozsi fürdőkúrára a lakásomba telepedni. Ez a helyzet az, mikor a fagylalt visszanyal.
Nem is igen nyalom a fagylaltot!
Mindig szórakoztat és élvezem azokat a szellemeskedéseket, melyek egy szóból, vagy közmondásból – bizonyos zsargon logikával – új fogalmakat alkotnak és azokat a helyzethez illően használják.
Valaki kitalálta, hogy az étkezdét gyomortanyának nevezze. A nyomortanya parafrázisából született egy új szó, mely nincsen ugyan használatban, de mindenki érti és a „lehetetlen” kifejezés célt érhet.
Valahol azt olvastam, hogy a szerelmesek a tetszelgés rendjén bókhálóba keverik egymást. A pókháló imigyen alakított ki egy fantáziára telepített kifejezést, melyet mindenki ért, de természetesen esetlenül hangzana a napi szóhasználatunkban.
Hasonló példáknak se szeri, se száma, következésképpen nem is untatom a kedves olvasómat. Az azonban, ha már fantázia-ragozást adtam a jegyzetem címének, engedtessék meg nekem, hogy elismeréssel jegyezzem és tisztelegjek azok fantáziája előtt, akik kitalálják az ilyenszerű reklámokat, hogy: Minden szinten,szinte minden! Egy sokrétű, árucikkekkel tele, többszintes áruháznak kell-e ennél szellemesebb reklám?
Azon is jót derültem, midőn a kicsi s talán selypítő gyermek a fagylaltos, üdítős pult előtt a felírat szerint azt mondja, hogy a jeges legjobb. .Kell-e ennél jobb megfogalmazás?
Azt is láttam egy óriásplakáton, hogy: ki mint fedi házát, úgy alussza álmát.
Ragozhatnám a fantáziát, mely sok tehetséges embernek rendelkezésére áll, mert azt hiszem, hogy magyar nyelvünk a maga társtalanságában egyedülálló helyzeteket kínál.
Emberek vagyunk, sokszor esendőek, de ezzel együtt a szívességtétel tartozéka az emberi mivoltunknak.
Olyanban is volt részem, mikor a szívességtétellel visszaélnek. A minap telefonált valaki, hogy nem lennék-e szíves elmenni hazulról legalább egy hetet, mert szeretne egy kolozsi fürdőkúrára a lakásomba telepedni. Ez a helyzet az, mikor a fagylalt visszanyal.
Nem is igen nyalom a fagylaltot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése