2012. 08. 11. Az álmodó Szabó Adél
A napokban egy ismerősöm durván az arcomba vágta, hogy ne legyenek nagy álmaim, és az óta is folyamatosan eszembe jut a mondata. Azt tapasztalom, hogy valami baj van az emberekkel, mert olyan sokszor mondjuk egymásnak, hogy ne vegyél nagy autót, mert annak nagy a fogyasztása, ne szavazz erre vagy arra, ne szedj gyógyszert, ne egyél cukrot, kenyeret, mert az hizlal, de hogy ne álmodj???
Engem álmodni neveltek. Ha semmid sincs, hát álmodj. Mindenedtől megfoszthatnak, de álmaidtól nem. Hát álmodom! Álmodom, hogy levendulát és rózsát ültetek, felszántatom az ugaron maradt földet, fát ültetek és nyesek, bekerítem a házam táját, közösséget építek és álmomban is hiszek, hiszek az ember jóravaló képességében. Álmomban is hiszem, hogy nem egymást kifosztani, megfosztani vagyunk ebbe az életbe elhívva, hanem egymás és önmagunk álmaiból valóságot építeni. Igen, és álmodok tovább: harangzúgást, amikor hitetlenek is keresni kezdik templomhoz, az Istenhez vezető utat. Álmodom, hogy falvainkba visszaáll a régi székely rend, amikor nem irigyei, hanem segítő támaszai tudunk egymásnak lenni.
Üzenem az összes álomtalan barátomnak és ismerősömnek, hogy továbbra is maradok az, aki voltam: Álmodó, aki kicsi unitáriusként egy álmot látva elindul a semmi fele, hogy abból tűrhető hétköznapot építsen, munka és hit által az élhető jövőért.
A napokban egy ismerősöm durván az arcomba vágta, hogy ne legyenek nagy álmaim, és az óta is folyamatosan eszembe jut a mondata. Azt tapasztalom, hogy valami baj van az emberekkel, mert olyan sokszor mondjuk egymásnak, hogy ne vegyél nagy autót, mert annak nagy a fogyasztása, ne szavazz erre vagy arra, ne szedj gyógyszert, ne egyél cukrot, kenyeret, mert az hizlal, de hogy ne álmodj???
Engem álmodni neveltek. Ha semmid sincs, hát álmodj. Mindenedtől megfoszthatnak, de álmaidtól nem. Hát álmodom! Álmodom, hogy levendulát és rózsát ültetek, felszántatom az ugaron maradt földet, fát ültetek és nyesek, bekerítem a házam táját, közösséget építek és álmomban is hiszek, hiszek az ember jóravaló képességében. Álmomban is hiszem, hogy nem egymást kifosztani, megfosztani vagyunk ebbe az életbe elhívva, hanem egymás és önmagunk álmaiból valóságot építeni. Igen, és álmodok tovább: harangzúgást, amikor hitetlenek is keresni kezdik templomhoz, az Istenhez vezető utat. Álmodom, hogy falvainkba visszaáll a régi székely rend, amikor nem irigyei, hanem segítő támaszai tudunk egymásnak lenni.
Üzenem az összes álomtalan barátomnak és ismerősömnek, hogy továbbra is maradok az, aki voltam: Álmodó, aki kicsi unitáriusként egy álmot látva elindul a semmi fele, hogy abból tűrhető hétköznapot építsen, munka és hit által az élhető jövőért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése