2012. augusztus 13., hétfő

Máthé Sándor: Haszontalan szolgák

2012. 08. 12.     Haszontalan szolgák     Máthé Sándor    

Nem könnyű megérteni ezt a példázatot. Az első felét valahogy értjük: egy szolga valóban nem várhat köszönetet gazdájától, vagy azt, hogy az ura asztalhoz ültesse, kiszolgálja őt, mert elvégezte a dolgát. Jézus azt mondja: a szolga nem várhat köszönetet, ha csak annyit tett, amennyi a kötelessége, amennyit megparancsoltak neki.

Mi is, ha csak a kötelességünket, ha csak Isten parancsait teljesítjük, nem várhatunk külön köszönetet, elismerést senkitől; mert a parancsok teljesítésével megmaradunk a kötelességek és jogok világában, az igazságosság világában. Jézus azt mondja: valami mást, valami többet kell tennünk ahhoz, hogy átlépjünk Isten világába. Amíg csak a parancsait teljesítjük, addig úgy viszonyulunk Hozzá, mint szolga az urához; de Ő nem úr, hanem Atya, és nem szolgákat akar, hanem azt, hogy gyermekei legyünk.

Egészen világos a gazdag ifjú története. Azt állítja: „A parancsokat mind megtartottam”. Jézus ezt nem vonja kétségbe. Mégis azt feleli: „Valami még hiányzik neked. Add oda vagyonodat a szegényeknek!” Hasonlóan világos a talentumokról szóló példabeszéd is. Aki elásta a talentumát, az nem mehet be az örökkévalóság honába, annak ellenére, hogy hiánytalanul visszaadta urának, amit tőle kapott! Semmi „többet” nem tett, nem kamatoztatta a talentumot.

A példabeszéd tanulsága végül is egyszerű: Isten csak azokat fogadhatja magához gyermekeiként, vagy barátaiként, akik olyanokká válnak, mint Ő, azaz többet tesznek, mint amit a törvény vagy a parancsok előírnak. Vagyis az igazságosságon túl eljutnak az ajándékozó szeretethez – ahogyan Isten is többet tesz, mint amennyi igazságos, hiszen fölkelti napját a gonoszokra is, esőt ad a bűnösök földjére is.

Hol tartunk mi? Befogad-e Isten minket, elfogad-e gyermekeiként, vagy haszontalan szolgák maradunk? Rajtunk múlik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése