Demeter Sándor Lóránd : Ébresztő

2010. 11. 29. Demeter Sándor Lóránd Ébresztő

Advent első vasárnapján este hallom, ahogyan az egykori lámpagyújtogató belekiáltja az estébe: „Kilencet ütött az óra, térjetek már nyugovóra.” A római gyülekezetnek írt levelet olvasom: „...fel kell ébrednetek az álomból...” (Rom 13, 11). Frissülő figyelemmel kezdem elölről olvasni a biblai részt: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Rom 13,10) Mintha láthatatlan kéz vastagítaná a betűket, szavak kezdenek kiemelkedni a szövegből: szeretet, teszi, betölti. Előveszem a görög Bibliát és szómagyarázatot. Érdekel ezeknek a szavaknak az eredetije. Nem csalódom. Több van bennük, mint amit a magyar fordítás rejt. A bennük levő többlet segít az összefüggések megértésében is.

Az itt megjelenő szeretet az agapé. Agapé, ami elsősorban nem egy érzelem, hanem akarati tényező. Személyes döntés. Arról szól, hogy tudok úgy dönteni, hogy nem teszek rosszat embertársammal. Képes vagyok arra, hogy a szeretet mellett döntsek. Először házas hétvégés alapozón találkoztam ezzel a tanítással. Azóta megtapasztaltam, és sok házaspár vallomása is megerősített abban, hogy a szeretet döntés. Olyan döntés, amelynek a tudása, a képessége bennünk van. Az emberiség kultúrájának a kezdetén Isten személyesen tanítja meg erre Káint. (1Móz 4,6) Csak akkor tudjuk teljessé tenni a törvényt, beteljesíteni életünkben annak lényegét, ha ezt elhisszük Istennek. Ha nem hiszünk neki sem, akkor minden hiábavalóság, senkik és semmik vagyunk.

Ez a szeretet (ami mellett dönteni képesek vagyunk) nem tesz rosszat. Nem csak nem teszi a rosszat! Nem munkálkodik, és nem fáradozik azon. Gondoltad volna, hogy a rosszért meg kell dolgozni, és az fáradozással jár? És ha már fáradunk, nem akarunk inkább a jóért fáradozni?

Hiszen ha a jóért fáradozunk, akkor a szeretet munkál bennünk és akkor betöltöttük a törvényt. Teljessé tettük. Milyen törvényt? Azt, amit tudunk és aminek a megvalósítására képesek vagyunk. A szeretet kettős parancsolatának a törvényét: „Az Úr a mi Istenünk egy Úr! Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat/embertársadat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12, 30-31)

Olvasom tovább a 11. verset. A bibliakutatók azt írják róla, hogy vagy a szöveg hiányos, vagy valamilyen nyelvtani hiba van benne. Hosszas vizsgálódás után számomra így nyer értelmet: „És ezt tudva [ti. mi a szeretet törvénye, hogyan lehet teljessé tenni és milyen a működése], már alkalmas az idő és az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van.” (Rom 13, 11)

Ebben a pillanatban adventivé válik az apostoli ébresztő. Mert szinte önmagától tovább folytatódik: „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme hírdetek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2, 10-11)

Advent első vasárnapján este a képzeletbeli lámpagyújtogató nyugovóra hív, az apostol szeretettel ébresztget. A kontraszt verssé változtatja bennem az olvasottakat:

Tanuljátok meg a törvényt, a szeretet törvényét,

A szeretet nagy munkáját és annak működését;

Egymásra is figyeljetek, s a törvényt megtartsátok,

Szeretettel dolgozzatok, és azt munkáljátok:

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.



Adjon Isten mindenkinek áldott, ébresztő, szeretetteljes, üdvösségmunkáló adventet!