2010. november 1., hétfő

Székely Kinga Réka: Döntetlen

2010. 10. 31. Székely Kinga Réka Döntetlen


Középiskolás koromban, mely kornak kies helye és környezete Kolozsvár vala, a kézilabda volt a kedvenc sportom. Meglehetősen jó lánycsapatunk volt. Többször játszottunk városi bajnokságot. Mindannyian tudtuk, hogy a fizikai felkészültség mellett hasonló erejű lelki felkészülésre is szükségünk van. Főleg akkor, amikor túlerővel szemben kell sportszerűen játszani.

Legemlékezetesebb meccsünket kilencedikesekként játszottuk az egyik tizenkettedikes csapattal. A nagyok természetesen már borítékolták, hogy seperc alatt kicsinálnak. A mi csapatunk azonban elég keménykötésű lányokból állt, a kapusunk pedig egy boncidai lány volt, aki nem hatódott meg az egy fejjel magasabb tizenkettedikes csatároktól.

A második félidőben kezdték a nagyok felfogni, hogy a győzelemért küzdeni kell. Volt ott fellökés, meztépés, véres térdek, véletlenül elcsattanó pofonok, kiállítások. A nézőtér tombolt, a meccs döntetlen lett. Kezdődtek a hetes dobások. Betalál, mellémegy, kapufa, kapufás, gól. Minden mozdulat után hatalmas üvöltés-áradat, melyben az öröm és a keserűség kiszínezett hangjai váltakoztak. Végül győztünk.

Ám azóta is kiráz a hideg, amikor valahol valamilyen meccs, küzdelem, valamilyen élethelyzet döntetlenre sikerül.

Döntetlen élethelyzetben, döntetlen küzdelemben vagyunk itt a Nagyhomoród mentén. Ki tesz igazságot itt? Milyen gólokat kell szerezni ahhoz, hogy a küzdelem végérvényesen és megfellebezhetetlenül véget érjen?!

Itt és most számomra egyértelmű, hogy a hivatott bírók, akiknek kezében az irányító fütty van, valamint a sárga- és piroslapok, nem végzik a dolgukat.

Lekaszálták a gazda lucernáját?!

Lasati, este un tigan amarat, volt a hivatalos válasz a bíróktól. A garázdálkodótól pedig csak ennyi tellett: kiontom a beledet, ha nem fogod be a szád.

A lucerna mellett így járt a tyúk, a kakas, a nyúl, a malac, a piros paprika, a háromkerekű bicikli, a pityóka, pénztárcák és idős asszonyok féltve őrzött aranygyűrűi, s miután bizonyos lett, hogy mindenki fél, jöhettek a nagyobb fogások. Így ment el a kinnháló csordából egy ló, néhány borjú stb.

Ki tud rendet csinálni? Ki tud igazságot teremteni ebben a helyzetben? A küzdelem döntetlen. Mindkét fél szenved, de a bírók nem akarnak tudni erről a helyzetről. Hallgassunk, ez a hivatalos tanács és parancs.

Nem marad más tehát, mint a napokig, hetekig, évekig tartó hidegrázás, s a növekvő türelmetlenség és gyűlölet mindkét részről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése