Farkas Dénes: Nemzedékek

2010. 11. 15. Farkas Dénes Nemzedékek

Farkas Lázár nagyapám soha életében nem evett vinetét (padlizsánt, török paradicsomot), pedig édesanyám valahonnan hozott, mert én emlékszem, hogy gyermekkoromban a szokásos módon – ritkán ugyan, de került az asztalunkra. Azt hiszem, hogy a regátiak hoztak a keresztúri piacra, és ott vásárolhatta esetenként a jó anyám. Az, hogy apó nem ette az még hagyján, de meg sem kóstolta. „Nem a mi fajtánk étke” jelzéssel taszította el magától. Csökönyös szamár vagy – tüntette ki nagyanyám az öreget. Ma már igen keménynek találom ezt a jelzést, amit apó elég gyakran megszerzett nagyanyámtól, kivel leéltek félszázadnál is többet, azt hiszem, hogy verekedés nélkül, de ahol azonban békekötés nem igen volt, esetleg fegyverszünet. Eltűnt velük egy nemzedék, kik közül egy embert – biztosan tudom – nem lehetett megtanítani arra, hogy a vinete az jó.

A múlt század hatvanas éveinek elején Gyepesben még nem volt villany. Szenzáció volt, ha néha jött a mozikaraván. Ilyenkor a mozgásképesek mentünk filmet nézni. Mihály bácsi mellett ültem, és néztük Latabárékat és valami szép természeti filmet is vetítettek. Ha nem csal az emlékezetem, a Gyöngyvirágtól a hervadásig (?) vagy valami efféle állatos film volt, amelyben a medve sétálgatott az erdőben. Mihály bácsi (a teljes nevét – az élő utódaira való tekintettel – mellőzöm) azt mondja nekem, hogy az csak „viaszmedve”. Mondom neki: hogy mondhatja ezt, hiszen világosan le van fényképezve ahogy mozog, eszik, két lábra áll, dörmög stb. Maga nekem „hijába magyaráz, mert az úgyis viaszmedve”. Azóta, ha valaki értetlenkedik a családban, azt szoktuk mondani, hogy nem érdemes magyarázkodni, mert úgy is „viaszmedve”. Szegény öreg úgy ment el, hogy látott vetített „viaszmedvét”?

A cselédlány miután megtakarította a halat elég sok pikkelyt rajta felejtett. A nagysága kifogásolta a minőséget, melyre a lány azzal replikázott hogy „ilyenek ezek a mai halak!”

Vinete, viaszmedve, mai halak...Nemzedékek...Vajon hogyan tovább?