2011. 03. 04. Hogyan olvassunk Bibliát? Demeter Sándor Lóránd
Olvastam egy ókori kínai példázatot Pien Hó-ról, aki a példázat szerint a hegyekben egy zöldes színű, áttetsző, hasítható ásványt, egy zsád követ talált, amit boldogan vitt haza, és hódolattal ajánlott fel az uralkodónak. De az, mielőtt elfogadta, megvizsgáltatta egy drágakő szakértővel. A szakértő rátekintett a kőre és kijelentette, hogy az egy közönséges kő. Az uralkodó szédelgőnek és hazugnak mondta Pien Hót, és büntetésképpen levágatta bal lábát.
Aztán múltak az évek, az uralkodó meghalt, a trónra új ember került, s Pien Hó ismét elvitte a csiszolatlan zsád követ az új uralkodónak is, de a szakértői ítélet most is a régi maradt, s a büntetés ugyanaz, csakhogy most a jobb lábát vágták le. Idővel ez az uralkodó is és a szakértő is meghalt, s a legújabb uralkodó elküldte embereit a jajveszékelő Pien Hóhoz, hogy megtudakolják nagy bánatának okát. Miért sírsz – kérdezték tőle –, hiszen már sokaknak levágták a lábát. Nem azért sírok, mert levágták mind a két lábam – felelte Pien Hó, hanem azért, mert egy értékes drágakövet közönséges kőnek minősítettek, és egy becsületes embert szédelgőnek mondanak.
Bibliát olvasni, vagy valamely bibliai részről szóló prédikációt hallgatni olyan, mint Pien Hó, a császár és a szakértő története. Első olvasásra, hallásra lehet, hogy úgy tűnik, egy közönséges kőhöz hasonló szöveggel van dolgunk. Addig, amíg csak értelemmel olvassuk, nem is fog megváltozni a minősítésünk. A költői alkotás, a kordokumentum, a történelmi beszámoló, a törvénykönyv, a bölcsességek tárháza stb. közönséges kő marad. Változást akkor fogunk észlelni, amikor a fejünkből a szívünkbe is át tudtuk vinni, és az életünkbe is be tudtuk építeni. Az, ami addig közönségesnek tűnt egy csapásra értékes drágakő lesz számunkra.
De addig, amíg ez így lesz, igen sokat kell csiszolgatni.
És nemcsak a Bibliát. Magunkat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése