2011. 03. 08. Lédákkal a tóban Farkas Dénes
Azt hiszem, hogy elmúlt azóta 8–10 esztendő, amióta egy székelyföldi portyázásunk alkalmával egy forró augusztusi napon fürödni akartak az utasaim. Szépkorú hölgyeket szállítottam, akik messze országból jöttek látogatóba vagy heten. Kis kitérővel útba esett a Szent Anna tó. Meg is érkeztem oda. Közben észleltem, hogy értékelték a táj szépségét.
Az autóban az utasaim szépen rendre felöltötték a fürdőruháikat, melynek láttán én is meglepődtem. Lesétáltunk a tóhoz, amely tele volt fiatalokkal, olyan pántlikából szabott fürdőruhásokkal. Amikor minket megláttak, nagy csend lett, és szép lassan kijöttek a tóból. A part megtelt tangásokkal, és az utasaim úgy néztek ki, mint akik a pályán vannak, és a tribünről drukkolnak nekik.
Én álltam a csapat élén, mint egy ottfelejtett időszerűtlenség. Nem szólt senki hozzám, de a levegőben vibrált a forróság, és a kérdés, hogy vajon honnan a fenéből jöttem? A hölgyek mind – hajlott koruk ellenére – nagyszerűen úsztak, és a drukkolók is tudomásul vették, hogy ott vagyunk. A megbotránkozás abból fakadt, hogy vendégeimnek olyan fodros és térdig érő fürdőruhájuk volt, amilyent a magunkfajta csak a herkulesfürdői képeslapon látott, a monarchia idejéből.
Míg fürödtek, eszembe jutott Ady, aki hasonlóan járt Lédával a bálban:
„Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifjú pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra. (…)
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok..”
Egy óra alatt a „Lédák” kijöttek a vízből, és kölcsönösen mindenki megbotránkoztatta a másik felet (már úgy értem, hogy őket a tangások, a mieinket pedig a fodros öltözék). Hiába, ilyen a kultúrák különbözősége, a divat változásai. Az ég sem maradt közömbös, mert olyan nyári zápor keletkezett, amilyent csak a hegyekben lehet látni. Összeszedelőzködtünk és a „Lédákkal” mentem egy újabb bálba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése