2011. március 28., hétfő

Demeter Sándor Lóránd: Jóslat

2011. 03. 28. Jóslat Demeter Sándor Lóránd

Azt mondják, Isten a szívekben dolgozik. S milyen könnyű mások szívéről dönteni, pedig gyakran a sajátunkba sem látunk bele! Amikor összegabalyodunk a látással, olyankor van, hogy zavar és bosszant annak a látványa, hogy az általunk gorombának, tisztességtelennek, erkölcstelennek és templomkerülőnek tartott embertársunknak lám, mégis milyen jól megy sora. Úgy szeretnénk rajtakapni az isteni igazságot! Persze úgy, hogy az nekünk is feküdjön. De amint azt mondják, Isten a szívekben dolgozik. S oda mi nem láthatunk be. Így nem láthatjuk egy-egy embertársunkban a „miért legyek tisztességes?” és „miért ne legyek tisztességes?” kérdések között dúló harcot. Egy biztos: Istenben bízó ember, bár érveit a gonosz százszor cáfol(hat)ja – mégis a tisztesség, a jóság és igazság mellett dönt. Az unitárius hit és eszmerendszer ígérete szerint, ha ezeket tudjuk választani „jutalmunk a nyugodt szív, közöttünk a békesség és az örökélet öröme.”

Olvastam egy zsoltárt, – a 37.-et – amely néhány társával együtt az igazak és gonoszok sorsát vizsgálja. Ezer évekkel ezelőtt arra keresi a választ, hogy mit történik, ha a tisztesség, és mi akkor, ha a tisztességtelenség útját választja valaki? Megváltozik a jövő – ez történik. S a döntésünktől, választásunktól függ, hogy abban a jövőben jó vagy rossz fog-e történni.

A zsoltárban van egy jövendölés, amely ugyan az adott korban élő embereknek fogalmazódott meg, de azóta is változó korokon és történelmi eseményeken átívelve a jelenkori ember elé is tár egy jövőképet: „A jövő a béke emberéé.” Igazságérzetem, empatikus készségem és szociális érzékenységem fejlődése során szemlélője voltam az iraki, szerbiai, afganisztáni háborúnak, s ezt a zsoltárverset pont a líbiai bombázások másnapján olvastam. Úgy éreztem, hogy ha valaha is kétkedve, megkérdőjelezett igazságtartalommal, de legalábbis sok-sok kérdéssel olvasható, akkor azon a napon igen. A jövendöléshez kapcsolható, minden történelmi korban aktuális kérdéssor végülis nem a jövendölés igazságtartalmát vonja kétségbe, hanem figyelmünket arra irányítja rá, hogy minden a mi választásainkon és döntéseinken múlik. Müller Péternél így írja: „A jövő még nincs készen.”

Akarunk-e bármit is tenni azért, hogy a jövő, amit készítünk, békességes, jó és igaz legyen, hogy nyugodt szívvel élhessünk benne? Ha igen, akkor érdemes beleolvasgatni még a zsoltárba, amely javaslatot ad, hogy aki ilyen jövőképet tűzött ki célul, mit tehet a megvalósulásáért. Ezt javasolja: vigyázz és ügyelj! Hogy mi minden van ebben a két kicsinyke szóban! Jelenti azt, hogy szemmel tart, és így a testi lényegünkre vonatkozik. Jelenti azt, hogy figyelmet fordít rá, és az értelmünket is igényli. Benne van a virrasztás is, és így a lelki életünkre is hatással van. Szanszkrit eredetije azt jelenti: tudatában lenni valaminek. Test, értelem, lélek, tudat. Maradt ki valami az emberből? Nem. Egész embervoltunk benne van. És ha egész embervoltunkkal akarjuk, kívánjuk és törekszünk rá, a célként kitűzött jövőkép csak akkor, és csakis akkor válik válósággá. És akkor válnak valósággá az egy mondatos jövőkép tartalmi részletei is:

1. Biztonságos élet
2. Meghallgatott ima
3. Támogatás Istentől
4. Áldás gyermekeinkre

Ezt tehetjük: egész embervoltunkkal akarhatjuk a „jót, igazat és szépet.” Ha korábban nem, akkor

„Mikor elgurult az utolsó forint,

és a saját fiam csak úgy rám legyint,

mikor senkim nincs, és nem is lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.” (Presser)

Mondd, ugye akarjuk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése