2011. 03. 26. "Szolnokolás" Farkas Dénes
Kezdő, fiatal pap korában Kovács Lajos püspök (akkor még mindenki kedves Lajoskája) Sepsiszentgyörgyön temetési szertartást végzett. A lelkész valamelyik előkelő család – közemberként is ismert – tagját kísérte utolsó földi útján.
A szertartás lezajlott a maga módján, de a temetőben – a gyászt enyhítendő – világi búcsúztatók is elhangoztak. A történet elmondója szerint előállt egy úriember, és annyit mondott, hogy: kedves gyászolók! Ezt a megszólítást még kétszer megismételte, és akkor beállt a rövidzárlat. Tovább egy szó se jött ki a száján. Beállt egy kínos csend, majd – Kovács Lajos püspök elmondása szerint – a gyászoló tömegben egy vénasszony kezdett sápítozni, és ezt mondta: Én Istenem, én Istenem, aki nem tud szolnokolni, az miért is kezd el szolnokolni? Humoros lett a temetés, de nem történt semmi különösebb, mert a halott azóta is ott pihen, és a szolnokló is azóta bizonyára örök álmát alussza.
Báró József néhai esperes mesélte, hogy Székelykeresztúr népét kirendelték, hogy valamelyik pártfejes előadásában hallgassák meg Ceauşescu egyik nagy horderejű expozéját. Abban az időben Romániában nem lehetett kapni egy szem kávét se. Pergelt árpából és csicseri borsóból főzött, ún. nekezolt ittunk.
A kierőltetett gyűlés záradékaként a házigazda pártfejes megköszönte a másiknak a beszédet, és a „híveinek” azt mondta, hogy az elhangzott, értékes utasításokat tegyük magunKÁVÉ. Persze,hogy kitört a röhögés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése