2011. 03. 11. Kereslek Sándor Szilárd
mint szív a csendet és lélek a zenét,
mint csend a szíved és zene a lelked,
vágyak óhajának felnőtt-félelmét
magába záró bátor ismeretlent,
hogy elmondd örömöd és bánatod.
Talán az én hangom is megláthatod,
ha arcomra festem, miközben beszélsz
s velem együtt kitartóan remélsz.
Kereslek, de ha te közben rám találnál,
szólíts meg, kérlek, ne maradj csendben!
Hiába, nincs amiért magányosan várjál,
amíg rád találok, hisz az élet rövid csermely,
vagy mély vizű patak, folyam, Óceán, tenger.
Kereslek, míg te is megtalálsz, engem várván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése