2011. 03. 06. Végül kisimul minden ránc Sándor Szilárd
Végül kisimul minden ráncod,
jobb ha inkább figyelsz a jóra.
Könnyeid sirasd a folyóba,
vagy gyantázd hegedűvonóra,
míg mosolyt lejt táncod.
Ne sértődj meg – maradj csendben,
nézd, mint szárad a széna melegben,
hallgasd néha a madarak énekét,
simogasd meg a rozsdásodó ekét.
Engedd, az ég harmatja arcodra essen.
Eltűnik majd csillagod az égről
talán elfeledkezel te is a szépről:
tenyeredbe zárt fohásszal dadogsz.
Elfogysz te is, mint gyertyaszál:
gyenge lángod füstje ide-oda száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése