2010. december 29., szerda

Csécs Márton Lőrinc: Csonka gondolatok

2010. 12. 28. Csécs Márton Lőrinc Csonka gondolatok


Lejárt Karácsony. Volt, akinek ünnep volt, és volt, akinek nyűg. Volt, aki temetett, és volt, aki szült. Ez mindig így történik. Sohasem lehet úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Kissé feldobódik az ember, s aztán várja, hogy mi lesz: szárnyakat eresztve fennmarad a magasban s repül, majd szépen leszáll vagy pedig suppan?

S biza van, aki akkorát esik, hogy még fáj bele. Ez így van rendjén. Így válik az összevisszaság renddé.

Mától kezdve csonkahét. Vagy más néven: húshagyóhét, kisfarsang vagy semmihét. Ha elgondolkodol rajta – vagy beosztod magadnak –, valamelyikben feltalálod éned mozgásterét.

Ha nekem gyomorpihentető húshagyóhét, neked lehet kisfarsang, amikor legyőzve gátlásaidat álarc mögé bújva kitombolod magad. És kóstolgatod a társadalom, a közvélemény, az erkölcs tiltott gyümölcseit, annak reményében, hátha te is felfedezed, hogy mezítelenül állsz az élet kertjében. S azt reméled, kipattan a szemed és különbséget tudsz tenni majd jó és rossz között. Mert ha kinyílik, lesz éntudatod, és így már könnyű eldönteni, hogy a viszonyfogalom éppen melyik pólusa érvényes rád. Talán azt is reméled, hogy hűvös téli alkonyatkor majd Isten személyesen téged is felöltöztet meleg bőrruhába.

Lehet a harmadiknak e hét a semmi hete lesz. Mert ő éppen e pár nap alatt növény akar lenni. Minek aggódni, sírni, kacagni, élményt gyűjteni? Minek? Ha elég a lét, minek/kinek az élet? Tudat ki, vegetálás be! A testet pihenő helyzetbe, a lelket, a szellemet meg rezgésnélküli néma üzemmódra!

Egy dolog biztos: attól, mert a hét csonka, az embernek nem kell azzá válnia!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése