2010. december 4., szombat

Nagy László: Gondolatok a jelzőlámpánál

2010. 12. 04. Nagy László Gondolatok a jelzőlámpánál

Mindennapi rohangálásaim közepette sokszor meg kell állnom a fényjelzett gyalogos átjáróknál. Nemcsak a piros és zöld fényt jelzi ki, hanem a másodperceket is. Egy átkelésre alig 15–20 másodpercet ad a gyalogosnak, az autók kb. másfél percig „folyhatnak”. Nézem a türelmetlen gyalogostársaimat és az „autókölteményekben” ülő vezetőket. Alig tudják kivárni a zöld fényt. Rohannak, sietnek. Hová? Azt biztosan tudom, hogy nem istentiszteletre és vallásos alkalmakra. Mindenki tudja, hogy hová. Ami a legfontosabb számára. Itt az egyik oldalon, a zöld fényre várva érzem, hogy milyen sok az egy perc, mennyi mindent át lehet gondolni, és meg lehet tenni ez alatt. Van, aki rágyújt egy cigarettára, a másik előveszi telefonját és beszél, a harmadik és negyedik szembefordul egymással, és jó nyugodtan dumálnak. Van még idő.

A szentegyházi harangszentelés alkalmával többet beszélgethettünk egyik Hargita megyei európai parlamenti képviselővel, aki elmondta, hogy két-háromhavonta kapnak szót, és akkor is egy perc alatt el kell mondani a hozzászólásukat.

Most már számoljuk a heteket és a napokat Mikulás napjáig és karácsonyig. Most még piros a jelzőlámpa, de készülni kell, mert hamarosan zöldre vált. Kitárja az utat a célhoz és megérkezünk az ünnephez. Szeretném az utca túlsó oldalán hagyni a haragot és a bosszút, a félelmet és a kétségeskedést, a gőgöt és lekicsinylő tekintetet és a lélek gyümölcseivel megérkezni az ünnephez. Hiszem, hogy nagyon sok ember életében ez így is lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése