2010. december 20., hétfő

Farkas Dénes: Szalmázás

2010. 12. 20. Farkas Dénes Szalmázás

Az a szólásmondás, hogy „kinek a pap, s kinek a papné”, eléggé ismerős. Gyermekkoromban a lelkészek felesége „főállásban” papné volt. A papcsalád valóban meghatározó helyet töltött be egy faluközösség életében. Székely népünkben létezett a hajlam arra, hogy felnézzen elöljáróira. „Nadrágos” vezetőit, annak családját kellő tiszteletben részesítette. Akadt arra is számtalan példa, hogy a papcsaládot esetleges gyarlósága okán könyörület nélkül megrótta.

A jó tiszteletes asszonyok – míg el nem lehetetlenítették munkájukat – hivatásszerűen szervezték a nőszövetséget. Felolvastak, szőttek, fontak, varrtak, csipkéztek, énekeltek, süteményeztek, recepteztek, csecsemőgondozásban átadták egymásnak tapasztalataikat. Nem is jut eszembe, hogy még mi mindent végeztek, amiket mára csak töredékében őriz az idő.

A faluban a „hímes” szövés nagymestere sok esetben a papné volt. Neki volt irkája, melyben le volt írva a „fogdosás”, azaz, hogy a nyüstbe, bordába miként kell behúzni a szálakat. Néhány nagynevű szövő papnét magam is ismertem. Kiss Rózsika szőttese ma is sok Homoród menti templomot ékesít. Az agyagfalvi papné „szedettes” és „hímes” textíliái a határon túl is ismertek voltak. Bözöd és környéke a szalmafonásról lett híres. Egy tiszteletes asszony kipróbálta, hogy a gyapotfelvetőbe szalmapálcikákat illesztett – esetenként színeseket is – és csodálatos falvédőket készített ezzel a szokatlan technikával.

Jó az, hogy a nőszövetségi ténykedés újraéledt, és sok egyházközségünkben végzi áldásos tevékenységét. A papnék státusa is teljességében megváltozott. Úgy vélem, hogy ez jól van így. Egy napon egy gunyoros szájú papunk – látva az osztováta székében a szalmából szövő papnét – megjegyezte, hogy „a tiszteletes asszony a szövőszékben, a férje pedig a szószéken szalmázik”.

A régi foglalatosságok megszűntek, a szalma közül a „katedrából, ha mag is hull, az nem baj”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése