2010. 12. 25. Csete Árpád Advent nélkül nincs karácsony
A lány kissé álmosan, de mindenképp unottan szólt oda barátnőjének: – Már megint itt a karácsony… Igen, már megint – jött a válasz. Szótlanul üldögéltek egymás mellett. Cigarettáztak. Egy idő után arról kezdtek beszélgetni, hogy mennyire nincs karácsonyi hangulatuk az idén. Megegyeztek abban, hogy valóban így van. Sőt, tavaly sem volt, és azelőtt sem. Utoljára talán kisgyermekkoromban vártam a karácsonyt – szólt az egyik –, mert akkor még igazi karácsonyok voltak. A templomba mentünk a szüleimmel, és még a rokonokat is meglátogattuk.
Aztán a nagytakarításra terelődött a szó, hogy azt is mi a fenének kell elvégezni? Mert az is olyan unalmas, és amúgy sincs az embernek hangulata az egészhez. Akkor meg minek a takarítás, főzés! És főként: kinek?
Ti mit szoktatok csinálni karácsony estéjén itt faluhelyen? – kérdezte a lány. Feldíszítjük a fát, átadjuk az ajándékokat, aztán nézzük a tévét. Apropó! Te nézted a Megasztárt? Milyen érdekes, hogy egy erdélyi lány ott van a döntőben! Azt hiszem szatmári. Nem, nagyváradi! A közönség szavazta be sms-en keresztül. De azért szép a hangja is, és olyan édi. Milyen jó lehet neki! Egy igazi sztár lett belőle! Igen, így van, de már azt is kezdtem unni – zárta le a témát a másik.
Aztán a templomra terelődött a szó. Te mikor voltál utoljára? Húú, elég rég… Unom. Unok felöltözni, kimenni a hidegbe, beszélgetni az asszonyokkal. Mindig azt kérdik, hogy mikor megyek férjhez? – Én is így vagyok. Hallom a harangszót, de legtöbbször abban az órában még ágyban vagyok. Én is unom az egészet!
Csendben pilinkélni kezdett a hó. A hópelyhek jókedvűen hulldogáltak alá az égből, és fészket raktak a két lány hajában. Hirtelen a várakozás érzése szállta meg a tájat, a két lányt, az embereket. Az emberek feltekintettek az égre, mintha onnan kellene aláereszkednie a megváltásnak. „Mennyből az angyal eljött hozzátok…” – dúdolták, és jó kedvre kerekedtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése