2010. december 31., péntek

Rácz Norbert : December 31.

2010.12.31. Rácz Norbert December 31.

Öregesen szöszmötöl. Mindennel elpepecsel, hosszasan néz meg mindent, néha mosolyog, máskor mormol valamit, csak úgy, a maga számára. Mindenféle kacatot, lomot, ruhát, újságcikkeket, fényképeket fog csontos kezébe, fátyolos szemei elé emel mindent, mintha magába szeretné szippantani a képeket, a cikkek betűit, a ruhák szagát, mindent. Sok dolga van, rengeteg mindent kell régi, nehéz bőröndjeibe beraknia, pillanatnyi vesztegetnivaló ideje sincs, mindjárt eljött a pillanat, menni kell. A vonat nem vár, és ő soha sehonnan el nem késett, ellenkezőleg, hajszálpontos volt világéletében. Most sem történhet másképp. Néha idegesen néz az órára, aztán egyre gyorsabban, egyre lázasabban gyűr mindent nagy táskáiba, feneketlen zsebeibe, kötözi zsákjait, szuszog, topog, forgolódik, ajaj, már hallja az egyre sürgető füttyöket, mindjárt vége. Pedig mennyi mindent kellene szép alaposan megnézni, rendszerezni, mennyi bájos történetet kellene feleleveníteni, s mennyi keserű könny íze kellene szétmálljon a szájában!

Tudja, sokan szerették, talán még többen haragudtak rá, dehát most már nincs mit tenni, aki jobb, az mutasson többet, neki és belőle ennyire tellett. Mégegyszer végignéz a lakásban, a régi bútorokat megsimogatja tekintetével, majd lenyomja a rozoga kilincset. A küszöbön ott topog már az új bérlő. Ő is ilyen volt, amikor ideköltözött. Pont ilyen: hetyke, fiatal, arrogáns, lenéző alak, aki csak amúgy félvállról vetett oda egy „jónapot”-ot a kiköltözőnek. Hogy ő most aztán megmutatja, és íme, mintha saját maga érkezett volna ide eléje, mintha önnön arcával nézne tükörbe, azzal a különbséggel, hogy a tükörkép nem változott semmit. És ugyanúgy, mint az előtte itt élő öreg, most ő is elhúzza ráncos száját, kivillantja azt a néhány megsárgult csonkot, mely még a száját lakja, hunyorít, és kézszorítás, köszönés nélkül megy. Az ő ideje lejárt, az utána jövő intézze jobban, ha képes rá, ő többre már nem alkalmas.

A Földnek nevezett lakás új bérlőre vár, tessék, kérem, befáradni, és jobban vigyázni a bútorokra, mint az előzőek, mert ezeket nem tudja akármilyen asztalos megjavítani!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése