2010. december 8., szerda

Kiss Zsuzsánna: Otthon

2010. 12. 08. Kiss Zsuzsánna Otthon

„Ubi bene, ibi patria”. Ahol jól érzem magam, ott a hazám, tartja a régi mondás. Sosem tudtam egyetérteni vele. Felnőve a legtöbben elhagyjuk gyermekkorunk helyét. Házat s némelyek hazát is mást választanak maguknak. Hazát nem, de házat, otthont választottam párszor, és mindannyiszor arra a következtetésre jutottam, hogy akkor válik tényleg az otthonommá, amikor hasonlítani kezd egy régi, félig valós, félig elképzelt világhoz. Mert hiába minden az enyém benne, ha nem köszön rám az otthon érzése, amikor belépek az ajtón.

A havas, téli esték visszaidézik az otthont. A mostani is az, jól érzem magam benne. De ott él lelkemben az „ősotthon” képe, amit néha látok itt-ott visszatükröződni. Az otthoné, ahol akkor sem féltem az utcán járni, ha az orromig sem láttam. Az otthoné, ahol a csikorgó fagyos esték és a kacagástól hangos nyári éjszakák egyformán jók voltak.

Mostanában sokat gondolkodom az otthon fogalmán. Segíts, gondolkodj velem! Van otthonod? Jól érzed magad benne? Látod visszatükröződni gyermekkorod estéit? A saját mosolyodat gyermekeid arcán? Úgy tudsz várakozni, olyan türelmetlen-izgatottan, ahogyan annak idején? Akkor még nincs veszve semmi. Dédelgesd csak az emlékekből, emberekből, mesékből, álmokból összerakott képet és minden nap igazíts házadon, lelkeden egy keveset, míg visszaköszön rád az Otthon. Mert „az otthon, az valami más…”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése