2010. 12. 14. Sándor Szilárd Jézus-váró vallomás
Jeges kővé fagyott bocsánat a számban.
Talán jobb lenne némán s bölcsen hallgatni,
de e decemberi huzatos tépelődő hiányban
mégis, mint megtagadott kell nekem vallani.
Beszélni oly nehéz. E kőkemény vallomásról
nektek darál ínyem és fogam. A szavak
langyossá rágott jégcsapok fájdalmáról,
sziszeg a kígyó és gurguláz a galamb.
Vallom nektek, kedves drága barátaim:
még őrzitek bennem szép árva álmaim,
habár arcomra havazza könnyét a csend.
Hiszek nektek. Arcomon tenyeretek.
Sebeim kalásza termi kenyeretek,
míg letisztul mindannyiunkban a rend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése