2011. 02. 26. A hal Dimény József
A szentföldön sok érdekességgel lehet találkozni. Tel Aviv óváros részében, Jáfóban, közel a kikötőhöz, van egy szobor, mely egy nagy halat ábrázol. Jókora kőből készítették, vidámképű, körülötte és rajta kis szökőkutak. Idegenvezetőnk elmondása szerint azt a cethalat örökítették meg, amely lenyelte Jónást, miután kidobták a hajóból, mert az Úr parancsa ellenére Ninive helyett Tarsus fele indult.
Nézve a műalkotást, bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy miért a halnak állítottak szobrot? Mégiscsak Jónás volt a próféta! Igaz, mindketten Isten eszközei voltak. Lehet, hogy a művész azt a pillanatot örökítette meg, amikor Jónás épp a hal gyomrában tartózkodott. Kettőjük közül a hal volt engedelmesebb, mert nem szegült ellen az isteni parancsnak. Lenyelte Jónást, s három nap múlva kivetette a szárazra.
Úgy lehet ez, mint a filmvilágban. Az Oscar-díj kiosztásán – ha jól tudom – van ilyen helyezés is: a legjobb másodszereplő. Az életben sem az a fontos, hogy milyen szerepet kap az ember, hanem, hogy miként tölti be a küldetését, és közben tud-e mosolyogni, mint a hal?
Nekem nagyon tetszett a remekmű. A szentföldi úton néhányszor elő is adtam az ismert poént. A bibliai hangosbemondóból a következő felhívás hangzik el: Jónást várják a hal-ban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése