2011. 02. 27. Istenünk... Sándor Szilárd
szavakban el nem mondható imádságos dadogás
lelkünk mélyén felsóhajtó néma zokogás
visszhanggá jajdulunk, döbbenet borul ránk
de nehéz most – látod – imádkozni Hozzád!
Hogy beszélni tudjunk – add nekünk a hangod,
töltsd be beteg szívünket szaggató harangod
gyógyító reménységével, hogy életünk egén
hitre ébredjünk fájdalmaink reggelén.
Már túl sokat beszéltünk Isten, hisz látod
a szürke felhőinken elveszejtő világok
fényét elnyeli maghozó termőföldünk,
Talán ezért remegünk, s virrasztón őrködünk
azok fölött, kik hozzánk tartoztak valaha
szeresd koporsójuk mellett szeretteit a bajban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése