2011. február 23., szerda

Újvárosi Katalin: És mi a te feladatod?

2011. 02. 23. És mi a te feladatod? Újvárosi Katalin

Jónás könyve 2, 3-10: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!”

Az imént idézett bibliai versek egy ismert próféta szavai. Jónás egyszerű ember, akit megszólít az Úr. Ninive városába küldi, hogy megtérést hirdessen. Ám Jónás megijed a nagy feladattól, és teljesen más irányba veszi útját. Ellentétes útra indul azzal szemben, ahova az Úr küldte. Elfut, majd felül egy hajóra és menekül. Ám a tengeren óriási vihar tör ki, és az emberek hamar rájönnek, hogy ki miatt történik mindez. A döntés visszafordíthatatlan: úgy menekülhetnek meg, ha kidobják a hajóból azt, aki az Úr ellen vétett. Súlyos és halálos ítélet! Jónás a vihar kellős közepén egymagában szembenéz a halállal. Belátja, hogy tévedett, de már késő – hiszi ő. Ám Isten egy cethalat küld útjába, hogy tévedését jóvátehesse. A cethal gyomrában tölt el három napot, míg végiggondolja és megérti, hogy az Úr elől nincs menekvés.

A bibliabéli történetek nem véletlenül íródtak. Tanulságul szolgálnak az utókor számára. Így van ez Jónás próféta történetével is.

1. Mindannyian Isten hírnökei vagyunk. Úgy jövünk a világra, hogy egy-egy üzenet hordozói vagyunk e földi életben. Feladatunk az, hogy ezt az üzenetet megosszuk a világgal, mert ezáltal teljesítjük életünk célját és egyben küldetésünket.

2. Életünk folyamán hajlamosak vagyunk úgy élni, hogy ne hallhassuk meg Isten szavát. Zajongunk, rohanunk, nem figyelünk a belsőnkre. Esélyt sem adunk arra, hogy napvilágra kerüljön, mi céllal jöttünk e világra.

3. Ha mégis megtesszük, nagyon sokszor elmenekülünk a feladat elől. Azt gondoljuk, akárcsak Jónás, hogy ha más irányba megyünk, mint amerre az Úr küld, akkor megúszhatjuk a feladat teljesítését.

4. Ám mindig van életünkben egy pillanat, amikor felismerjük, hogy mehetünk bárhová, az Úr így is, úgy is reánk talál. És ez a pillanat a döntő életünkben. Jónás jól döntött: elment Ninivébe, ahol romlottak és bűnösök voltak az emberek, elmondta nekik az Úr üzenetét, hogy ha nem változnak meg, elpusztulnak, és az emberek meghallgatták. Ő úgy érezte, az Úr szórakozott vele, hiszen nem következett be a pusztulás. Ám valójában embereket mentett meg azzal, hogy továbbította az üzenetet.

Így van ez a mi életünkben is: a kérdés csak az, hogy és hol állunk?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése