Székely Kinga Réka: Imágó 1.

2011. 02. 19. Imágó 1. Székely Kinga Réka

Ma könnyebb önmagamon kívül lenni, mint önmagamban. Némileg hasonítva a lélekvándorlás nagy misztériumához, kiengedem magamból – na, nem a lelkemet – hanem az önmagamról alkotott képet. Az imágo-t.

Mennyi minden mást csinálhatnék, és mennyire másképpen csinálhatnám azt, amit csinálok.

Lehetnék Ghanaban izzadó kecskepásztor, ukrán maffiozó édesanyja, laosi rizstermelő, ujgur határőr, tibeti menekült, hutu törzsfőnök kuruzslója, egyiptomi rebellis, ortodox papfeleség, palesztin öngyilkos merénylő, holland virágárus, amerikai bankár szeretője.

Lehetnék minden más, de a lelkem mélyére aláhulló bölcsesség hópihék talán ugyanazok lennének, mint amelyeket eddig sikerült összegyűjtenem.

Mennyire titokzatos és mennyire nyugtalanító, hogy a felsorolt képek otthonra találnak lelkemben.

Mennyire titokzatos és megható, hogy a kitartás és a helybenmaradás ugyanolyan értékű életbölcsesség mint a kilépés, avagy a változtatni tudás.

Mennyi minden mást csinálhatnék másképpen.

Szaladhatnék gyorsabban és sétálhatnék lassabban. Imádkozhatnék mélyebben és prédikálhatnék felkészültebben. Főzhetnék ízletesebben és teríthetnék ízlésesebben. Hallgathatnék együttérzőbben és kérdezhetnék kedvesebben.

Mennyire lehangoló, hogy poshadásra is tudom ítélni magamat, és mint a tányér közepén levő víz mely csak ki-kilocsan a szélre, és nem mossa, hanem csak maszatolja azt, létezésem korlátait én is csak érintem, de nem teljesítem ki.

Mennyire titokzatos és megható, hogy az egy gondolatra való fókuszálás, a céltudatosság és a felforgató képzelgés, a lazaság is azonos értékű viszonyulás az élethez.

Nézem magam kívülről. Szánalmas, vonzó, mókás, visszataszító képeket látok.

Kívülről semmi sem tűnik pótcselekvésnek. A kitartás és a kilépés, a helybenmarardás és a menekülés, az összpontosítás és a szétziláltság, a keménység és a lazaság is értelmet nyer.

Mindent elképzelhetek, mert a tükröt Isten tartja nekem, tehát amit benne látok, javamat szolgálja. Nagy kérdésemre, hogy miért így és miért itt élek, a választ Ő segít megkeresni. Minél erősebben hiszek az Ő szeretetében, annál tisztábban látom tükörképeimet. A hit segít önmagamon belül lenni, és gyönyörködve élni az életet.