Sándor Szilárd: teher a támaszod?

2011. 02. 15. teher a támaszod? – terhed a támaszod Sándor Szilárd

Mi újat tudsz mondani kicsi ember,

könnyebb lesz tőle vállamon a teher ?



Mi újat tudsz írni nagy emberem,

rám száll a mennyből a kegyelem ?



Miért a szó és miért a hallgatás,

miért a faggató lélek-vallatás ?



Miért a kérdés és miért a válasz,

miért a fény és miért a támasz ?



Miért a teher és miért a vállamon,

miért a sáros panasz a lábamon ?



Kegyelem vagy gondviselés áldása és hite,

lábam panaszát vállam terhét behintse:

legyen szó és legyen vigasznak hangja,

lélekben a hit gyümölcshozó magja.



Vállamon – ha kell – leljen otthonra a teher,

csak legyen alatta, ki elhordozza: ember!

Legyen készséges a lelkem a csendre,

a szavak békéjén támasszá lett rendre.

A panasz sara ragadjon két lábamra,

gondviselés szárnya nőjön a vállamra.

Mi újat is mondhatna, írhatna nekem

a megváltó áldás vagy a kegyelem ,

kicsi ember vagy nagy ember legyen,

faggató reménység otthonra leljen.



Miért a sok kérdés miért a nagy csend

legyen hát szívedben békévé a rend,

s legyen szabad a lélek és a gondolat

és áldást szórjon minden mondat.



Béke áldása szálljon rád kedves olvasóm,

a reménység lelkedben bizalmat arasson !

A terhet majd vedd le gyönge válladról,

hogy legyen botod, hűséges támaszod.



Terhed a támaszod, vedd hát két kezedbe.

Ha teher a támaszod, inkább hát – engedd el.