Buzogány-Csoma Csilla: Boglárka

2011. 04. 02. Boglárka Buzogány-Csoma Csilla

Kinyílt a tavasz, mint egy imádság – olvasom a kezemben tartott lemez borítóján, és arra gondolok, mi is úgy nyílunk meg, úgy nyílunk ki Isten előtt imádságainkban, fohászainkban, mint a tavasz gyönyörű virágai.

Három éve annak, hogy kislányunk születésekor, Isten iránti hálából, édesanyám Boglárka virágmagot szórt a frissen felásott földbe, annak reményében, hogy ha nem is abban az évben, de következő tavasszal gyönyörű színvilágba borítják udvarunkat.

Az ezt követő két évben sajnálattal vettük tudomásul, hogy a virágmagok elpusztultak, és nem találtuk a választ a miértre.

Idén tavasszal, a melegebb napsugarak hatására a Boglárka virág apró levelei előmerészkedtek „rejtekhelyükről” és mostanra ott ékesítik a zöld fűtakarót.

Valahányszor kilépek az udvarra és feltekintek az égre, hogy hálát adjak a jó Istennek a lelkemet is átmelegítő tavaszi napsugarakért, a tekintetem az apró kis virágokra szegezem, és hálát adok azért is, hogy nem volt hiábavaló a várakozás. És még mindig várok, hogy jövő tavasszal újabb és újabb virágocskák örvendeztessenek.

Imádságunkban köszönjük meg, hogy kinyílt a tavasz, minden egyes virágával: nárciszokkal, jácintokkal, árvácskákkal és... boglárkákkal… és virágtengerben füröszthetjük tekintetünket és lelkünket Istenünk akaratából.