2011. 04. 26. Ünnep után Buzogány-Csoma Csilla
Láttál már tavasz kezdetén virágzó repcemezőt? Láttad virágait, amint élénkségükkel, délceg alakjukkal teljesen ellentétben állnak a tavasz kezdetén még csupasz földdel, és ennek ellenére is szemet gyönyörködtető látvány, melyet lélegzet-visszafojtva csodálunk? Mintha fény hullna arcodra.
Láttál már élénksárga repcetengerben fürdőző fácánt?
Láttál már álmos gyermekláncfű-pelyheket, melyeket a szél terelget?
Láttad húsvét reggelén azokat az embereket, akik Isten háza fele igyekeztek? Köztük is volt, aki élénkségével, színpompájával beragyogta környezetét, aki könnyes szemmel gondolt a messzi távolba, aki délceg alakjával kitűnt embertársai közül, akit megroskasztott a rohanó világ, aki bágyadtan, álmatag tekintettel kívánt áldott ünnepet.
A különbözőségek ellenére idén húsvétkor együtt ünnepeltünk és fohászkodtunk egymás közelségében, hálát adva ezért az alkalomért és felemelő érzésért.
Talán a repcetenger és a benne fürdőző fácán színpompájával és összetartozásával jelzi háláját Alkotójának, mi, emberek, pedig azzal, hogy a magány, az öncélú hajsza helyett most az együttlétet, a közösséget vállaltuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése