2011.04.13. Biztonság Szabó Előd
Isten közelsége az élet legtermészetesebb valósága. „Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.” (Zsolt 22) Még az anyai közelségnél is természetesebb, mert Isten teremtő szándéka megelőzte az anyai szeretet érzését. Mennyire szenved a gyermek, s később a felnőtt (gyermek), ha hiányolnia kénytelen az anyai szeretet biztonságát! Mennyi lelki betegség, mekkora űr lehet következménye az anyai közelség hiányának!
De még súlyosabb az isteni közelség érzésének jelenléte.
Isten – ahányan vagyunk ezen a világon, annyiféle kép, elképzelés jelenik meg szemünk előtt e szó, e név hallatán. Lehetetlen meghatározni Őt, s amikor meg is próbáljuk hitvallásokba szorítani, akkor is érezzük, hogy esetlenek, ügyetlenek szavaink. Mint általában, amikor valami nagyon fontosat, valami nagyon mélyet, valami nagyon igazat akarunk elmondani…
E sokféleségben azonban egy közös: Isten közelsége biztonságot jelent. Életünk tele van váratlan pillanatokkal: váratlan örömökkel, váratlan megpróbáltatásokkal. Isten mindebben az állandóság. Boldog ember az, akit a legnagyobb váratlan öröm sem vakít meg, s látni tudja Istent; akit a legnagyobb váratlan megpróbáltatás sem ejt kétségbe annyira, hogy azt gondolja, Isten elhagyta őt.
Nem tudom mi vár rám, mi vár rád a mai napon. De hiszem, hogy valaki, akit legtalálóbban az Isten néven emlegetünk, ma is velem, ma is veled lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése