Farkas Dénes: Terhesen

2011. 04. 12. Terhesen Farkas Dénes

Régi és „nagyon régi” sírköveket gyűjtöttem födél alá Kolozson. Cikkezett róla a sajtó és említette a Kolozsvári Rádió is. Több darab az 1600-as évek második feléből való, melyek – megítélésem szerint – rászolgáltak a „nagyon régi” jelzőre. Csodálatos szövegeket őriztek meg, melyeket Csáki Levente egykori teológus gyakornokkal (újabban barátommal) sikerült „kiolvasni”.

A mai eszmefuttatásom tárgya egy sírkő szövege, amelyet Márki Ádám metszett 1818-ban. Ez a sírkő alig 200 esztendős, de szövege okán érdemesnek tartottam a 17. századiak közé menteni. Íme: „E SIRBAN NYUGSZIK SZIGETI BORBÁRA KI TERHESEN HÁGVÁN-FEL AZ HÁZ HIJJÁRA KISASSZONY HAVÁNAK XXV KÉN GRÁDITSROL LEESVÉN HALÁL PRÉDÁJA LEND. MINNDSZENT V-KÉN ÉRTE GYÁSZOS ESTE. NYOLCADIKÁN SIRBA TEMETTETETT TESTE MDCCCXVIII ESZTENDŐ UTOLSÓ NEGYEDÉBEN IGY LEVE VESZENDŐ. FÉRJE, MIHÁLY S FERENC FIAI SIRATYÁK KIK A KESERÜSÉG TÖVISÉT ARATTYÁK. AMAZ 7 EZ PEDIG 6 ESZTENDŐS MIKOR ANYOK VAGYON KOPORSOBA ZÁRVA. XXVIII ESZTENDÖT TÖLTÖTT ÉLETBEN VIII ESZTENDÖT NYUGODT HIV FÉRJE ÖLÉBEN KITÖL MOST SIRHALMA ELZÁRJA DE A JOBB ÉLETBEN MAJD MAGÁHOZ VÁRJA”

Mélyen megindította bennem az együttérzést a fiatal asszony halála, részint a szerencsétlenség okán, részint azért mert terhesen érte a tragédia. Későre jöttem rá, hogy a terhe az nem a magzata volt, hanem valamit cipelt kosárban, esetleg zsákban (pl.: „dagadt ruhát a padlásra” lásd József Attilánál). Abban a korban, ha gyermekáldásra várt a nő, akkor várandós, viselős vagy áldott állapotban volt – eme jelzős szerkezetekkel illették a jövendő édesanyákat. Azt nem tudom megfejteni, hogy ez az „áldott állapot” mikortól vedlett át terhessé? A válasz a nyelvészekre tartozik, de egyet tudok: valahol valami elromlott, mert erre utal minden statisztika, és most a „család évében” még hangsúlyozottabban.

Szigeti Borbára a poggyászával eshetett hanyatt, és így érte szegényt a végzete. Amíg a gyermek vállalása az áldott feladat helyett terhes kifejezéssel van megfogalmazva, addig félő, hogy a nemzet „grádicsán” könnyen „hanyotág” vágódunk.

Kedves fiatal házasok! Legyetek bátran várandósak, áldott állapotban, népünk jövendőjének drága viselősei!