2011. 04. 25. Húsvéti vers hívőknek és hitetleneknek Sándor Szilárd
Húsvét – a hit megkondult hangja,
ott zsong, hol lelked fényes barlangja
mélyén zsoltároz felismerés,
örök élet áldott ígéretén.
Köszönetet rebegsz a Mindenért,
midőn lelkedben is felkel a fény,
fohászkodni, hallgatni, vallani
késztet a magányos szép hajnali
csillag-vakító színes napsugár,
melynek melegétől pattan a rügy.
Sejtem, ha kérdezném te sem tudnád
meddig és mikor tisztul meg a bűn
tág fogságában vergődő ember,
mégis szirmok hullanak ölembe.
Hiába pattan a sziklasír?
A jó lélek nem lehet fakír,
míg zsoltárt énekel
az érces értelem.
Mit is jelent az, hogy hit
midőn rügyezve gyógyít,
a zsongító tavasz
és te is megmaradsz ?
Az anyag mélyén tükör a sejt,
hol üres a mélység az selejt,
üres a sziklasír,
hallgatni megtanít.
Húsvét a hitre-hallás hangja,
az élet és lélek harangja,
halál után vigasz,
midőn hitre virradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése