2011. április 25., hétfő

Sándor Szilárd: Húsvéti vers hívőknek és hitetleneknek

2011. 04. 25. Húsvéti vers hívőknek és hitetleneknek Sándor Szilárd

Húsvét – a hit megkondult hangja,
ott zsong, hol lelked fényes barlangja
mélyén zsoltároz felismerés,
örök élet áldott ígéretén.

Köszönetet rebegsz a Mindenért,
midőn lelkedben is felkel a fény,
fohászkodni, hallgatni, vallani
késztet a magányos szép hajnali
csillag-vakító színes napsugár,
melynek melegétől pattan a rügy.

Sejtem, ha kérdezném te sem tudnád
meddig és mikor tisztul meg a bűn
tág fogságában vergődő ember,
mégis szirmok hullanak ölembe.

Hiába pattan a sziklasír?
A jó lélek nem lehet fakír,
míg zsoltárt énekel
az érces értelem.

Mit is jelent az, hogy hit

midőn rügyezve gyógyít,
a zsongító tavasz
és te is megmaradsz ?

Az anyag mélyén tükör a sejt,
hol üres a mélység az selejt,
üres a sziklasír,
hallgatni megtanít.

Húsvét a hitre-hallás hangja,
az élet és lélek harangja,
halál után vigasz,
midőn hitre virradsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése