Albert-Nagy Ákos István: Szabadakarat - Szabadság

2013. 07. 21.	Szabadakarat - Szabadság	Albert-Nagy Ákos István
Szabadakarat bizony, hogy van. S szabadakaratunk által azt gondolhatunk, amit csak akarunk. Ám egyben ez az, ami megnehezíti utunkat e földi létben. Mert tudniillik, itt e Földön, itt e csillagtengernyi végtelenségben akár akarjuk, akár nem, valóság csak egy létezik. És amikor az ember felismeri ezt a bizonyos realitást, akkor rádöbben, hogy a valóságban nincsenek lehetőségek. Csak a tudatlanságtól, a homálytól, a sötétségtől tűnik úgy, hogy rengeteg alternatíva van. Fejünkben egy sötét panoráma lebeg, amelyre egy olyan világot festünk fel, amilyet szeretnénk, hogy körülvegyen bennünket. Egy fajta álvalósággá tesszük a valótlant. Becsapjuk magunkat saját akaratunkból, s ebből származik minden fájdalmunk és múlandó örömünk. Mert a mi igen kedvelt én központú lényünk, akihez annyira ragaszkodunk, akkor érzi biztonságban magát, amikor tudja, kiszámíthatja, megragadhatja maga körül a dolgokat. Akkor érzi a biztonságot, amikor van, mibe kapaszkodnia, mert másképpen nem tudná megvetni a lábát e világban (sőt még így sem sikerül neki megtartania magát a végtelenségig). Mivel pedig a sötétségbe nem tud belekapaszkodni, ezért ellenszerként kiszínezi azt. Azonban aki Isten tenyerébe helyezi életét, és Isten Lelkét emeli a középpontba, annak többé nincsen szabadakarata, mivelhogy nincs is rá szüksége, mert attól fogva Isten parancsolatai, sugalmazásai szerint él. E képesség híján pedig a legteljesebb szabadságot nyeri el, mert az anyagba zárt akarnokság fogságába, az isteni szabadság költözik. Fény költözik a testbe, lélekbe és szellembe, amely megvilágosít és tisztává tesz minden életlen, homályos képet. Lebontja a tudatlanság börtönfalait, hogy a szellem szabadon szárnyalhasson a valóság tájain. Az ember csakis ebben az éber isteni (ébren) létben lehet szabad, akkor, amikor a világosság fényében meglátja a valós világot. Meglátja a világ és önmaga határtalanságát, ami egyben olyan, mintha kristálytisztán megértenénk, hogy mit jelent a végtelen. A kérdés tehát csak az, ki vagy te valójában? A Biblia azt írja: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? (…) Az Isten temploma szent, és ez a templom TI vagytok.” (1Kor 3,16-17)