Mátéfi Tímea: Belső túra

2013. 07. 22.	Belső túra	Mátéfi Tímea
A fán fejlődő gyümölccsel együtt az idő is folyamatosan érik valamire, bennünk és velünk, ha elég nyitottak, befogadásra készek és tisztán látók vagyunk. És talán ez a második fele a legnehezebb… Annyi okos gondolat és bölcsesség kering bennünk és körülöttünk, de a magunk útját úgyis nekünk kell végigjárni. Pont ilyen utat a Föld több millió embere közül senki nem bandukol be, mint te. S hogy szükség van a külső és belső utak felkutatásához néha segítségre, belső „túravezetőre”, még akkor is, ha egyesek szerint mindenki a maga mestere? Hát miért jött volna Jézus és a többiek, ha nem ezért? Cölöpöket, jelzéssel ellátott ösvényeket hagytak maguk után, bármikor útra kelhetsz, hogy bejárd őket és megismerd. Hiheted, hogy képes vagy bármire a világon, ha kellő hittel éled meg az „itt és most” világát, de vajon önmagában elég az emberi akarat, hit, kitartás, erő, eltökéltség?  Mi van akkor, amikor irányításunk alól kibúvó, bennünket meghaladó tapasztalatok gazdagítják életünket (akár kellemes, akár kellemetlennek tűnő)? Mered-e a Véletlennek tűnőt Gondviselésnek nevezni? És mi van a több ezernyi álapostollal, hamis tanítóval? Van-e valaki köztünk, aki el tudja választani tökéletesen a juhokat a kecskéktől, a búzát a konkolytól? Dosztojevszkij Razumihinje szerint „egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna”. Nem kell mások hazugságaira szoruljunk, tudunk mi magunk is kreálni délibábosan életboldogító, meggyőződést alátámasztó hazugságokat, de mit és kinek használ ez, ha közben eltávolodunk attól a bizonyos Isten országától, aminek megvalósításáért kell éljünk, működjünk e földi létünkben?