Gál Zoltán: Hová lettél Székely Jeruzsálem?

2013. 07. 01.	Hová lettél Székely Jeruzsálem?	Gál Zoltán
Néhány alkalommal, amikor Marosvásárhelyre hazalátogattam, a tömegközlekedést választottam. Az autóbusz jól haladt, míg kerekei alól elfogyott az aszfalt. Lassan araszoltunk. Az út mentén tábla jelezte az egykor volt falu helyét: Bözödújfalu. A Székely Jeruzsálem. Milyen szép hely is lehetett valamikor. Irma néni mesélte, hogy ide jött férjhez, és olyan boldog összhangra talált ebben a közösségben, amilyen máshol csupán a legendák világában él. Több nemzet, több felekezet alkotta lakóit, akik együtt nevettek, és együtt sírtak, ha kellett. Aztán csak inkább sírtak. Sírtak, amikor kimondta a halálos ítéletet felettük a Kárpátok egykori Géniusza. Sírtak, amikor mindenüket összecsomagolták, és elhagyták örökre a falut. Sírnak ma is, minden év augusztusának első szombatján, amikor találkoznak az egykori szomszédok. Az egykori gyümölcsösökből csupán néhány fa korhadt ága emelkedik ki a vízből, mintegy segítségért kiáltva. Sikolya elnémul a parton épült hétvégi házak körüli üvöltő zenében. Az egykor volt falu csendesen hallgat a mélyben. Már nem hívja imára fiait és leányait a templomok harangja. Csupán egy torony áll, tető nélkül, csupaszon, örök mementóként. A csendben szárnyat bontogat a gondolat: „Áll a templom, dülledt néma jel,/Harangja nem szól már, nem énekel./Bezárt az iskola, az óvoda, a bolt,/Itt minden csak volt, egyre volt./ Széthordtak mindent a nagy szelek,/ Minek ide még buldózerek?” (Magyari Lajos) Talán a fürdőzők nem is gondolják, hogy veteményes kertek felett úsznak el…