Sipos László: Adventi ima

2013. 07. 25.	Adventi ima	Sipos László
Napodnak áldott fénye új életre szólítja a teremtett világot, s minden apró részlet, fény, mozgás, hang, téged dicsér. Kezed lágy érintésével öntudatra ébresztesz, eloszlatod szememből a homályt, így újból tiszta tekintettel kémlelhetem a jelent. Tudod, néha szívesen visszahajtanám öledbe fejem, és kérnélek, ringass még, altass még, de most nagyon örülök az ébredésnek. Igen, mert várakozni szeretnék, öntudattal, éberen, s nem Csipkerózsika álomvilágban várni a csodát. Újból rádöbbenek, milyen jó, hogy megáldottál a várakozni tudás képességével. Bölcs teremtőként tudtad jól, hogy ezt a tehetséged is bele kell oltsd embergyermekedbe, másként hamar a sötétség völgyébe vinne utunk, ahonnan nincs menekvés. Elgondolom, mi is lenne velünk, ha nem tudnánk reménykedve várni az esőt a tikkasztó hőségben, a zivatar megszűnését árvíz idején, a gabona beérését ínséges időkben, a szerelmet a nagy csalódások közepette, a társat a magányban, a zenét, a színt a szürke egyhangúságban, a rendet a szörnyű összevisszaságban, háborúságban a lelki békét, betegségben a gyógyulást, örült zuhanásban a felemelkedést. Köszönöm, hogy ez éltető tehetséget mindezidáig megőrizted bennem, s nem fordultál el tőlem akkor sem, amikor agyamra mentek türelem-játékaid. Amikor meg akartam törni a rendet, amikor az adventi utakon a rövidítő csapásokat kerestem, amikor várakozás nélküli, azonnali csodát reméltem, sőt követeltem tőled, vagy valamely földi hatalomtól. Köszönöm, hogy megértetted velem a játékszabályokat, s játszhatok tovább. Kérlek, légy velem adventi készülődésemben, mert most a legszentebb áldásodat várom, az új életet! Segíts, hogy méltóképpen fel tudjak készülni fogadására! És segítsd meg minden gyermekedet, hogy kitartó várakozásuk, az áldott megérkezés, a beteljesülés örömét hozza magával! A forró kánikulában is, ne csak decemberben. Ámen