Máthé Sándor: Az álmok nem hazudnak…

2013. 07. 16.	Az álmok nem hazudnak…	Máthé Sándor
Azt hiszem, attól függetlenül, hogy hiszünk-e az álmokban vagy nem, mindenkit érdekel: Mi az álom? Egy kissé tudományosan fogalmazva: az álom az embernek olyan állapota, amikor öntudata többé - kevésbé kikapcsolódik, megszűnik a tér és idő érzékelése is. Az álom sokszor a nappali események, történések, lecsapódása, amelyek mint álomképek a tudatalattiból kiemelkednek és így kikerülnek az akarat ellenőrzése alól. A Szentírás meglepően sokat beszél az álomról, és ha nagyon odafigyelünk, azt is észrevesszük, hogy nagyon sokszor ellentmondásosan. Ahelyett hogy belebonyolódnánk a Szentírás magyarázatába, próbáljuk meg egyszerű, hétköznapi nyelven megfogalmazni, hogy mi is az álom. Ebben segít nekünk Petőfi, aki Jövendölés című versében azt mondja, hogy: „Az álom ablak, melyen által lelkünk szeme jövőbe néz.” Anélkül, hogy merényletet követnék el a költői vallomással szemben, egy kicsit megtoldanám ezt a gondolatot, és hozzátenném, hogy nemcsak a jövőbe, nagyon sokszor a múltba is néz a lélek szeme, az álom-ablakon keresztül. Bár idézett versében önmagáról beszél, mégis megragad a befejező gondolat, amely félreérthetetlenül és határozottan kimondja: „...az álmok nem hazudnak!” Mindenki álmodik, mindenkinek vannak álmai, nagyon sok be nem teljessült álmunk is. Tudjuk, hogy álmaink kapcsolódnak, összefüggésbe hozhatók mindennapi életünkkel. Ezért fontosak az álmaink, és fontos, hogy mit kezdünk velük. Ezért azt mondom: Ne azzal töltsük a napjainkat, hogy mások álmait teljesítjük, hanem harcoljunk és küzdjünk a sajátjainkért. Legyenek céljaink, bármilyen merészek is, tegyünk róla, hogy legalább induljunk el az úton. Álmainkat csak áldozatok árán válthatjuk valóra. Ezeket is vállalni kell.