Pál János: Alma a fájától

2013. 07. 17.	Alma a fájától	Pál János
Ádám és Éva „gyümölcskóstolója” nem maradt sokáig ismeretlen Teremtőjük előtt. Még aznap alkonyatkor kiderült, hogy ettek abból a gyümölcsből, amelynek fogyasztása szigorúan tilos volt számukra. Amikor Isten kérdőre vonta, hogy mit tettek, nemes egyszerűséggel másra hárították a felelősséget: Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra. Talán még a kígyó is próbálkozott volna, ha esélyt kap az önigazolásra. Az alma nem esik messze a fájától. – tartja a régi közmondás. Az első emberpár egymásra mutogató, egymást felelőssé tevő módszerét ma is gyakran alkalmazzák, alkalmazzuk. Ha valami baj, hiba történik, soha nem vagyunk felelősek, egy második, harmadik személy igen, de mi biztosan nem. Különösen igaz ez a magas polcon ülőkre. Ha egy ország tönkre megy, ha annak lakója nyomorog, ott az időjárástól el egészen a csillagok állásáig minden hibás és felelős, csak éppen ők nem. A karunk soha sem fárad el abban, hogy egymásra mutogassunk, mást hibáztassunk. Így nem marad időnk kezünkbe venni néha a tükröt és abba belenézni. Talán jobb is így, mert csak elrettennénk attól, aki visszatekintene ránk.