Szász Ferenc: Kísértet, házasság

2013. 07. 04.	Kísértet, házasság	Szász Ferenc
Ha valaki házasulatlanul hal meg, elkárhozik-e? Nem egy új kátékérdés ez, hasonló spekulációnak a zsidó-keresztény túlvilági poligámiában sem találjuk konkrét előzményét. Kínai népi hiedelem szerint azonban, ha valaki házasulatlanul hal meg, addig kísérti hozzátartozóit, amíg − post mortem −, hozzáillő társat nem kerítenek, s lakodalmat nem rendeznek neki, egyelőre még kizárólagosan másnemű lélekkel. A két család fogcsikorgatva is összedobja a költségeket, megüli a lakodalmi tort?, s a meg-se születendő keresztgyermek nevében is megtartja és ápolja a komaságot. Lelkük rajta, mármint a vallástörténészeké, s a slájeres hulláké. Engem inkább a formula érdekelne, a holtomiglan-holtáiglannal kezdődő és anti-ámennel végződő esküszöveg, az a bizonyos boldogtalanító igent helyettesítő nem. És egy icipicinyt a túlvilági nászgyászéj titkai. A hasonló frigyekre kirótt gyermekkorlátozási rendeletekről a hírügynökségek nem tudósítanak. Politikai elemzők szerint a hatóságok éberen követik e jelenséget, amelyet a kulturális forradalom idején sem sikerült teljesen megszüntetni, s nemrég több férjet is bíróság elé idézve letöltendő (?) börtönbüntetésre ítéltek a tetemes összegre rugó nászajándék elsikkasztása miatt. Hatalmas ország Kína, a sokszínűsége miatt számunkra továbbra is olyan titokzatos, mint egykoron. A XVIII-ik századvég kolozsvári unitárius prédikátorok gyakran megemlékeztek a kalakúti asszonyok két tzoll szélességű ronda ajkáról. Feltételezésünk szerint Calcuttára utaltak olvasmányaik alapján persze, amely tudvalevőleg Indiában lenne. Mindegy. Csoma Sándor is elindult valamerre, s máshol kötött ki. Arról, hogy házasságot is kötött volna, nem szól a fáma. Mindegy. Mi, erdélyi s csonka anyaországi unitáriusok kicsire nem adunk. Ajándék arának ne nézd az árát, érd be az orczájával.