2013. július 4., csütörtök

Szász Ferenc: Kísértet, házasság

2013. 07. 04. Kísértet, házasság Szász Ferenc
Ha valaki házasulatlanul hal meg, elkárhozik-e?

Nem egy új kátékérdés ez, hasonló spekulációnak a zsidó-keresztény túlvilági poligámiában sem találjuk konkrét előzményét.

Kínai népi hiedelem szerint azonban, ha valaki házasulatlanul hal meg, addig kísérti hozzátartozóit, amíg − post mortem −, hozzáillő társat nem kerítenek, s lakodalmat nem rendeznek neki, egyelőre még kizárólagosan másnemű lélekkel.

A két család fogcsikorgatva is összedobja a költségeket, megüli a lakodalmi tort?, s a meg-se születendő keresztgyermek nevében is megtartja és ápolja a komaságot.

Lelkük rajta, mármint a vallástörténészeké, s a slájeres hulláké.

Engem inkább a formula érdekelne, a holtomiglan-holtáiglannal kezdődő és anti-ámennel végződő esküszöveg, az a bizonyos boldogtalanító igent helyettesítő nem. És egy icipicinyt a túlvilági nászgyászéj titkai.

A hasonló frigyekre kirótt gyermekkorlátozási rendeletekről a hírügynökségek nem tudósítanak. Politikai elemzők szerint a hatóságok éberen követik e jelenséget, amelyet a kulturális forradalom idején sem sikerült teljesen megszüntetni, s nemrég több férjet is bíróság elé idézve letöltendő (?) börtönbüntetésre ítéltek a tetemes összegre rugó nászajándék elsikkasztása miatt.

Hatalmas ország Kína, a sokszínűsége miatt számunkra továbbra is olyan titokzatos, mint egykoron.

A XVIII-ik századvég kolozsvári unitárius prédikátorok gyakran megemlékeztek a kalakúti asszonyok két tzoll szélességű ronda ajkáról. Feltételezésünk szerint Calcuttára utaltak olvasmányaik alapján persze, amely tudvalevőleg Indiában lenne.

Mindegy. Csoma Sándor is elindult valamerre, s máshol kötött ki. Arról, hogy házasságot is kötött volna, nem szól a fáma.

Mindegy. Mi, erdélyi s csonka anyaországi unitáriusok kicsire nem adunk. Ajándék arának ne nézd az árát, érd be az orczájával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése