Makkai-Ilkei Ildikó: Néhány aranymondás

2013. 07. 18.	Néhány aranymondás	Makkai-Ilkei Ildikó
Az elmúlt héten a II. Kissolymosi Unitárius Gyermektáborban minden napnak megvolt a maga aranymondása. Fő témánk az egyházi ünnepeink voltak, s ehhez kapcsolódott, hogy karácsony napján a Lk 2, 10-11: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó”, vált aranymondássá, szerdán a pünkösdi történet egy megragadó mondata, csütörtökön, Dávid Ferenc napján, rövidsége miatt is, zengte a gyermeksereg: „A  hit Isten ajándéka”. Az aranymondások mellé bevéstük a záró istentisztelet alkalmával is többször elhangzott mondatot: „Jó volt együtt lenni!” Aztán mindenki elindult hazafele, jómagam is a már ötödik napja nem látott családtagjaim, s a hét elején félbehagyott kinti-benti dolgaim felé. Szombat elrohant, mintha nem is lett volna, s már újra vasárnap reggel, amikor soha sincs semmire idő, már a szószék magaslatán állok, s újra boldogan, sokan eljöttek, de vajon, legalább egy, ha nem is aranymondás, de használható, bátorító, lelkesítő, tartalmas, tanulságos mondás hagyta-e el ajkam, nem tudom. Aztán rohanás a felsőbencédi kicsi templomba, onnan, egyik kollégám kérése, a harmadik szószék felé. Boldogan teszem. Időm sincs gyönyörködni a Nyikó mente lankás dombjaiban, az érlelődő kalászban, a dús sarjúban, a békés csendben, ami átöleli a határt, s amit megtörök egy pillanatra, ahogy rohanok a keskeny kis úton a kölcsönkért autóval, mert késésben vagyok. De visszafelé megteszem, mindegyre lassítok, s elmerülök a tájban. Bár várnak otthon, hisz gyerekeim újra a gondnokéknál (megyebíró, ahogy itt nevezik), férjem munkában, s már késő délután, mire újra egymás karjaiba érünk, s ekkor megszólal nagyobbik lányom: – Mondhatok-e valamit? – kérdezi előzékenyen, amire amúgy nem mindig kér engedélyt, s éreztem, hogy nem akármilyen gondolat hagyja el ajkát. – Persze! – szólt a válaszom. – Szép volt, amit prédikáltál! Oh, egyszeribe eltűnnek, odalesznek kétségeim, egy valakinek már megérte eljönni vasárnap a templomba, s persze nekem is.